Elõször leültettek egy székre, majd befujtak a számba valami lidokaint vagy erõsebbet mert csipett mint a kurvaannya.
Azt le kellett nyelni, majd utána még 2x fujtak, azt má ki kellett köpni. Szar volt mint állat mer má akkor öklendeztem. Aszonták, megszünteti a garatreflexet, amitõl is majd nem fogok öklendezni. Hát ez nem jött be, mert asszem ha piszkálják a nyelvem a torkom környékén akkor öklendezek.
Utána jött a doki, 10 centis tûvel beoltotta a mandulákat érzéstelenitõvel, de eközben észrevettem hogy nem kapok levegõt, ettõl bepánikoltam és egy nagy szivással szörcsögve levegõhöz jutottam. Utána egy kicsit megnyugodtam, mert akoor már jött ment a levegõ ( hát nem éppen rendesen, csak immel ámmal de ment),majd elkezdte basztatni, kis kampós lófasz, kanál,meg mittudoménmi. Gondolom csinálta a helyet a végsõ csapáshoz. Utána aszongya, most egy hangos csattanást fog hallani, és kint van a mandula. Ugy is lett, csak a csattanás mellé éreztem is, olyat mint amikor felvágják a nyakad fültöl fülig, örök mosolyra fakasztva. Ha lett volna nálam egy nápolyi halfilézõ kés, kicsit bedugtam volna a dokinak a bordái közé ugy 30 centi mélyen… Na amikor kijött a mandula, vele jött egy deci vér is, ami annak rendje módja szerint lecsusszant a tûdõmbe, amit aztán a dokira is köptem mert köhögtem. Szépen nézett ki, még nekem is tetszett. Képzeld el mikor a tokodra szalad a folyadék, de próbálsz nem köhögni,mert nyilvános helyen vagy, és mindenkit beteritenél. De nem sikerül, és szökõkutszerüen fröcskölt a vér a számból, az ösztön által hajtva, szabaddá téve a levegõ utját. Szerintem aki erre önmagától vállalkozik, az nagyon bátor. Vagy ahogy a vicc szól: A cigány eladja a vak lovát, ami az uj gazdájánál nekiugrik a falnak. Az visszaviszi a cigánynak,és kérdõre vonja hogy vak lovat adott el neki. A cigány erre azt mondta hogy :nem vak az csak bátor. Na valahogy én is igy voltam. Vak voltam, mivel nem tudtam milyen lesz a falnak ugrani.
Na amikoer kint volt az egyik mandesz, akkor varrtak egy kicsit, meg tamponoztak azzal a bucival, ami hurkapálca és vattabuci van a végén.
A mandula ugy néz ki amugy mint egy csirkezuza, vagy a szive. Sokáig nem bámulhattam, mert jött a következõ mandula. Az nagyon szar volt, ott még többet öklendeztem, olyan görcsbe rándult az egész testem, mint amikor áramütés ér. Akkor már folyamatosan öklendeztem, persze nem volt mit ( hát ezért nem szabadott enni inni elõzõ nap éjféltõl). A procedura ugyanaz volt, csattanás, ( a kurvaannyát de szar!!! ) mandula kiugrik a tálba és varrogatás, törölgetés. Utána megkérdezték hogy jol vagyok-e, persze beszélni nem tudtam, csak gurguláztam valamit hogy a kurva anyátok hogy lennék jól, most öltetek meg egy kicsit. Még jó hogy gurgulázásból nem értettek, csak a felfelé mutató hüvelykujjam látták, ambõl arra következtettek hogy akkor itt minden ok. Persze a hüvelykujj utána lefele fordult, de ezt már nem látták. Hát persze, basszus, fáj mint állat. Hogy a viharba lennék jól??? Na utána visszatoltak a kórterembe, megkezdve a hosszú szenvedés utját. 2 órán keresztül nem lehetett nyelni, persze nem is akartam, de a vér csorgott a tüdömbe, és ha nagy levegõt kellett volna vennem amit szerettem volna akkor egy köhögõrohammal fejeztem volna be. Igy maradt a szenvedés,kicsi levegõvétel, és a köpködés. Amugy még most is 20:00kor annyi nyál van a pofámban, hogy 10 perc alatt egy poharat meg tudnék vele tölteni J.
2. nap
az elõzõ napi éjszaka ugy ahogy eltelt, inkább csak bóbiskoltam, mint igazából aludtam volna, mert fostam attól hogy megfulladok. Annyi nyál van a számban hogy egy aranyhal simán elulszkálna benne.
Reggel lázmérés, doki bevizsgált, nem járt-e le a szavatosságom. Mindent rendben talált. Ma már lehet enni pépeset, kenyérbelet,fagyit J, levest.
Ideje is mert éhes vagyok már nagyon. Viszont az evés egy kinszenvedés lesz. Az ivás is az volt, és még az is, de az evés az ….na az zsir lesz.