A régi meséknek az eljutási formája is megér egy (rövid) misét:-)
-- A könyv: kicsi korban, amikor a gyermek nem tud olvasni, akkor a szülõnek kell felolvasnia a mesét. Vagy még sokkal jobb, ha nem olvassa, hanem mondja! MESÉLI. Ez a kapcsolat a szülõ és a gyermek között nagyon fontos! Manapság, 3 hangyaboly két delfin meg 10 kutya között valahogy nem jut idõ erre a szempontra, nem lehet ilyesmit seholse olvasni, és az "ismeretterjesztó" TV-k (Spektrum, NatGeo, Discovery, stb) egyáltalán nem iparkodnak terjeszteni az ilyen irányú gondolatokat, ismereteket.
Úgy tûnik, "fontosabb" dolguk van...
Az olvasásra visszatérve: késõbb, amikor a gyermek már tud olvasni, egyre hosszabb történeteket fog önállóan is végigolvasni. Ennek is igen nagy jelentõsége van.
-- A "régi" mesék megvoltak diafilmen is. Amikor kisgyerek voltam, besötétítettük a szobát (este) és egy fellógatott fehér lepedõre vetítettük a filmeket
Van egy erdõ erdõháton
Benne tisztás az irtáson
Hóba rakva rajta kis ház
Kismalac itt telel, tanyáz ... Emlékszik még rá valaki?
Én állítom, hogy ezek a NAGYON HANGULATOS esti vetítések sokkal többet értek, mint a nappali zajban, zavaró környezetben, kisméretû villogó képernyõ elõtt megnézett izék.
Informatika és tudomány
