Szerintem, az evolúció az élet fejlődésének folytonosságát jelenti. Viszont több tekintetben ez a folytonosság csak hiányosan, akadozva, megszakításokkal haladt. Részben a természet állandó változása miatt. Ezért ilyen értelemben a fejlődés nem folyamatosan ment végbe.
De ennek a fejlődésnek a legtöbb megszakítását, főleg az emberi faj idézte elő. Mert mit tapasztalunk korunkban azon kívül, hogy a természet élővilágát de magát a természetet is folyamatosan károsítja az emberi faj? Azt hogy a saját faját is szinte elnyomta, egyed fejlődésében gátolta, amióta világ a világ.
Az élet egy mozgásra, változtatásra képes biológiai anyagnak számít amelynek, a mozgását megteremtő energiák és sejtek magukban hordozzák az élet tudatát. Az élet tudata készteti az egyedet az élni akarásra, a létért való harcra. Ennek hatására csak a legjobbak, illetve az elfogadók, alkalmazkodni képesek maradnak fenn. A többi vagy belepusztul, vagy eltorzul és a maga eltorzult tudatát örökíti ismételten át a következő generációkba.
Az emberi fajnál tény, hogy létezése egy állandó fejődés eredménye. De ez a fejlődés, nem egységesen igaz, mert sajnos az emberi faj tudatilag eléggé eltorzult, a közösségi szellem, hogy az egyes ÉN vagy mindenkiért és a mindenki az egyes ÉN-ért az valamikor régen mikor még törzsi életet éltek és egymásra voltak utalva akkor még igaz lehetett. Viszont a társadalmak kialakulásával kitörlődött a memóriájából az hogy egyek vagyunk, egymásárt élünk. A kialakított társadalmi formák és ranglétrák elkerülhetetlenné tették a revolúció felerősödését és annak tartós fen-maradását a világ összes népének legnagyobb rétegében. Ez viszont súlyosan ártott a személyiség, a szellemiség, és az élet minőségek közötti nagy megélhetés-különbség pedig az erkölcsiség tovább fejlődésének..