Az alapfeltételezés szerint apró változások összegébõl jön létre egy új faj. Történik egy mutáció,( környezeti behatásra, vagy "véletlenül" ) és ezt a változást tovább örökíti egy kisebb populáció. Ha ez a változás segíti a fajt, akkor megmarad (a változás) és felerõsödik a mértéke(?) és lassan-lassan egy új, jobb képességû faj lesz belõle.
A feltételezés, h a változás egy faj életében nagyon hoszú idõ, több ezer év. Kellene lennie minden most élõ fajból több milló féle "átmeneti formának" amit nem találnak az õslénykutatók. És ma sem él egy fajnak rentgeteg kisebb-nagyobb eltérésû populációja. Mert ha tudnak egymással szaporodni,akkor nem tekinthetõek különálló fajnak.
pl a kutyák: bármilyen a forma, a méret, "belül" akkor is csak kutya, elvileg egy palotapincsi is lehet szerelmes egy bernáthegyibe :), és születhet utóduk is. Azonkívül a kutyát az ember alakította ilyenné. A természetben ez nem figyelhetõ meg.
Érdekes dolog a szimbiózis is, amikor két teljesen különálló faj életközösségbe kerül, és egyik sem tud élni a másik nélkül.
Pl az õserdõben számtalan olyan virág van, melyet csakis kizárólag egyfajta rovar tud beporozni. A többiek hiába szállnak rá. NatGeo-n láttam így nem tudom a virágok nevét.