"A szelekció apránként összegzõ mûködése drasztikusan elõsegíti az olyan bonyolult formák létrejöttét, amelyek egylépéses kialakulásának valószínûsége ténylegesen elhanyagolható lenne."
Szép mondat, csak nem igaz. Ugyanis semmiféle bizoníték (igazolás) nincs rá. Egyetlen egy darab sem. Az ellenkezõjére vizont számtalan akad. Arra, hogy az alkalmazkodás lehetõségvesztéssel jár. És itt következhet egy hoszú, véget nem érõ sor amit a barlangi vaklazac nyit meg és a szárnyatlan kivimadár zár. Azazhogy nem zár, mert szinte a végtelenságig lehet folytatni azoknak az élõ szervezetknek a sorát amik pont a környzethez és egymáshoz való alkalmazkodásuk miatt elvesztettek szerveket, tulajdonságokat, lehetõségeket.
"E híres példa William Paley teológustól származik, aki kétszáz évvel ezelõtt ezzel érvelt"
Teljesen mindegy kitõl származik és mennyi idõs az alapfeltevés. jelenlegi kutasáok messzemenõen alátámasztják. Az apró lépésekkel történõ "messzirejutást" viszont csak a fantázia támasztja alá, semmi más.
Ismeritek az apró kakaslépésekkel a Holdba címû versikét. Én sohasem vetemednék gúnyolódásra, de bizony ez tetszett.
"Bár minden paramétert pesszimistán határoztak meg, a szimuláció 350.000 generáció alatt tökéletes halszemet hozott létre."
Ennek olvastam statisztikai cáfolatát is, de már nem emlékszem rá. A lényeg, hogy nem mi vitatkozunk elõször ezen a dolgon. A tudományos életet úgy 30 évvel ezelõtt rázta meg egy nagy vitahullám. Azóta sokminden történt. A dolgok letisztultak. A hozzáértõk már nem vitatkoznak rajta, mert mindenki számára világossá vált a tény, hogy az evo-elmélet döglött.