A sirályos-ámenetes példához fûznék annyit, hogy szép-szép meg igaz csak semmiféle magyarázó ereje nincs tekintve, hogy az átmenet csupán téri dimenzióban alakul, jelenidõben, márpedig az eredeti kérdésidõi dimenzióban végbemenõ átmenetre kérdez rá.
Ettõl még mûködhet az evolúció persze, csak ez a példa, -ahogy már sokan rájöttek- egy egyszerû gondolkodási hiba miatt terjedt el.
Gondolkodási hiba 2.
A Csányi Vilmos egyszer amellett érvelt órán, hogy a légy szereti a szart, az ember meg nem mert evolúciósan így alakult. És szépen elkezdett érvelni, hogy légy-szar-ember így meg úgy...mire valaki beszólt, hogy:
1. A légy nem a saját szarát szereti
2. Az ember életében óriási jelentõségû a tehéntrágya, csupán a városi evolucionista tudós ezt elfelejtette.