Most tudtam sort keríteni erre a játékra, pedig a koncepció nagyon tetszett már az elõzetesekben is. Elég, ha azt mondom, hogy olyan élményt nyújtott ez a játék, amit eddig csak kevésnek sikerült. Meg van benne az a plusz, amitõl egy játék maradandó élmény lesz.
Már az alapfelállás sem hétköznapi, a nácik által megszállt Franciaország zseniális ötlet. A karakterek szintén nem mindennapiak, a fõhõs ír származású és a habitusa is íres. A grafika egyedi Sin citys, fekete-fehér+pár szín, amely az elnyomást szimbolizálja, de ahogy felszabadítunk egy egy területet a grafika színessé vált, ami a játékos hangulatára is hatással van. Ez szerintem zseniális, grafikával hatni a játékosra. Mikor olyan részeken járok, amely megszállás alatt van, a fekete-fehér látványtól rögtön elkap az „idegesség”; míg a színes tájakon kicsit megnyugszom. És ha hozzáteszem, hogy mindez sandbox játékmenettel társul….
Persze a látványvilág nem csak koncepció, hanem a kissé csúnyáska grafikát is ügyesen takarja. Sajnos, ha a színes részeken látszik, hogy nem mai színvonal a grafika. Ez a játék egy legnagyobb negatívuma, a másik a nem létezõ fizika, ami az autókázásnál zavaró. A kocsi sosem emelkedik el a földtõl, tapad az útra és nem is törik. Állítom, hogy ezen hiányosságok miatt nem lett bombasiker ez a játék.
Nem csak a hangulat és nem hétköznapi koncepciók miatt egyedi a játék. A küldetések zseniálisak. Ahogy a GTA-ban, itt is vannak fõ illetve mellékküldetések és míg a mellékmissziók az ilyen jellegû játékokban elég egyhangúak (menj ide, öld meg ezt meg azt, stb..), addig itt nagy gondot fordítottak arra, hogy emlékezetesek legyenek a feladatok. Sok küldetés van, amire sokáig emlékezni fogok:
- A lövöldözés az esküvõn (amire elfelejtettem fegyvert vinni, így a nácik padja mögé lopakodtam és felrobbantottam õket, felkaptam egy fegyvert a hullájuktól és a maradékot lelõttem).
- Vagy a tiszteletes, akinek a tele a hócipõje, hogy egy náci vezetõ nála gyónja meg a bûneit, ezért megkér, hogy gyónás közben eresszünk golyót a fickó fejébe…
Ahogy a fõküldetések is izgalmasak, Eiffel torony bevétele, náci bázisok stb. Az egyik kedvencem a vonatos volt. Beosonok a vasútállomásra és elfoglalom a vonat mozdonyát. Mindenkit megölök és mondom, most hogyan tovább? A karakterem is megszólalt, hogy sietni kéne, de mondom hova, megvan a vonat. Ekkor hallom a vonat kürtjét, felmászok a vagon tetejére és látom, hogy a vasút túloldalán akkor indul el egy másik vonat. Mondom fasza, rossz vonatot foglaltam el. A másik után eredtem, közben lõttek rám, megpróbáltam felugrani az utolsó vagonra, de nem sikerült, elestem, már elhagytuk az állomást a vonat meg gyorsulni kezdett és egy alagút is közeledett. Az utolsó pillanatban tudtam felkapaszkodni rá, mert jött a szûk alagút… Aztán még el is kellett foglalni a vonatot.
- Álcázás, ha nem fegyverrel ölsz meg egy Nácit, akkor felveheted a ruháját és elvegyülhetsz köztük (HITMAN)
- Segítség hívása, F3-ra jön egy autó és kiszáll belõle 3-4 forradalmár, akik lõni kezdik a közelben lévõ nácikat. Elterelésre tökéletesek. Fejleszteni is lehet õket, több szintre, jobb fegyverekkel és jobb célzó képességgel ruházhatjuk fel õket. (ilyesmit is láttunk már más játékokban).
És még sok apróság. Egyik sem egyedi ötlet, de így együtt ügyesen fel vannak használva.
A játék amúgy általában kétféleképp játszható, vagy akciózva, lövöldözve, vagy lopakodva. A lopakodás nehéz, de élvezetes. Ha felveszel egy náci egyenruhát elég jól el tudsz vegyülni köztük, persze túl közel nem szabad menni, mert felismerik az arcod, illetve nem viselhetsz fegyvert, és nem futhatsz, hanem náci módra sétálni kell. Ha így játszol, akkor egy hangtompítós fegyver lehet a legjobb barátod. Én hol így játszottam, hol úgy, volt, hogy komplett bázist irtottam ki, anélkül, hogy megszólalt volna a riasztó.
Szóval a hangulat megvan, a világ él, sok apróság is van, például az utcán Nácik lõnek le ártatlanokat, az ellenállási mozgalom lassú felépítése jól ki lett találva. A karakterek szintén jók, a történet is, nem a világ megmentése a cél, hanem a szimpla bosszú, ami a náci ellenállás kiépítésével valósítható meg. A mellékküldetések, ahogy írtam zseniálisak, emlékezetesek. A mini játékok szintén jók (galamblövészet, késdobálás, verseny, stb.), illetve a félmeztelen nõk a kupiban vagy hol, még táncolnak is neked. Sok sok lehetõség van a játékban, mert a mellékküldetések és mini játékokon kívül fel lehet szabadítani akár egész Párizst utcáról utcára. Kb 20 órámba telt megcsinálni a fõszálat és a mellékküldetéseket, de kb ugyanennyit el lehet tölteni a város felszabadításával is. Szerencsére kihívás is volt benne, most gondolkodom, hogy újrakezdem Frickin Hardon. Ja és a lövöldözés is egész jó, ha fejre célzol akkor egy lövés egy ember.
Véleményem szerint egy gyöngyszem ez a játék, ami méltó búcsúja a Panademic stúdiónak. Nem is értem, hogy miért nem lett nagyobb siker, hisz a gyenge grafikát és a fizika hiányát, bõven ellensúlyozza a hangulat és a fentebb említett dolgok. Igazság szerint ez túl igényes, hogy sikeres legyen. Végig érzõdött, hogy küldetéseket, nem a reggeli kávé mellett írták, hanem komolyan ki volt találva minden. Nagyon kár, és sajnálom, hogy nem lett sikeresebb, mert ez a játék megérdemelte volna. A címe meg ne tévesszen meg senkit, én is azért halogattam sokáig a kipróbálását, mert mindenhol azt írták, hogy így szabotálni meg úgy, és azt hittem errõl szól az egész, hogy minden küldetésben szabotálni kell valamit. Errõl szó sincs.