Én voltam folyami szállódahajón többször is mint vendék (Duna, Elba, Majna, Rajna)
A fél hajó magyar volt. Magyar volt a fõgépész, fõpincér, fõszakács, pincérek egy része is. Egyedül a matrózok, kapitány, meg a személyzeti fönökök nem voltak magyarok. Beszélgettem is velük, élvezték, amit csinálnak, és jól is kerestek. Egyáltalán nem volt olyan rabszolga meló, mint egy óceánjárón, ahogy írtátok. amikor kikötött a hajó, folyami hajó lévén elég sûrûn, akkor õk is szabadon mászkálhattak, ha már elvégezték a szokásos munkáikat, mint pincérkedés, karbantartás, stb. sõt volt, amikor kollektíven kimentek bulizni a városba. A hajó utasai közt fõleg amerikaiak, svájciak, olaszok, franciák voltak, azok közül is az intelligensebbek. Nem volt semmi gond az utasokkal. Az egyik pincér srác kõbuzi volt, és úgyis viselkedett, de nem bántotta senki, és a felettesei is jóban voltak vele. Egész olyan volt mint egy nagy család. Mondjuk a nyelvek nagyon fontosak. A legkisebb pincér is pörfikt volt németbõl, angolból.
Ha mennék hajóra dolgozni, akkor tuti folyamira mennék, sokkal emberíbb az egész, és ha gáz van akármikor hazatudsz jönni, akár repülõvel is. EU legtávolabbi városaiból is a repjegy BP-re kijön pár tízezerbõl, ami kb lehet pár napi jatt.
Ez amúgy a Viking River Cruises (Dán-Amerikai-Német cég volt talán) nevû cég volt, aminek hajóit régebben rendszeresen láttam BPn. Mostmár nem látni õket, de a hajók megvannak, csak át vannak festve más cég szineire.