Na erõt vettem magamon és bepögyögöm a választ is, egy fokkal bonyolultabb nyelvezet, úgyhogy nem lesz valami fényes fordítás. Mellesleg maximálisan egyetértek a faszival:
"Érdeklõdve olvastam az üzenetedet, és komolyan elgondolkoztam rajta. A következõket tudom mondani. Elõször is, nem az idõdet vesztegetem, én egy olyan fickó vagyok, aki neked megfelelne: több mint 500.000-et keresek évente.
Az ajánlatod az én szemszögembõl nézve egy szar üzlet. Elmondom miért. A tényeket lecsupaszítva körülbelül ennyit ajánlasz: te adod a kinézetedet, én adom a pénzt. Ez jó is lenne, DE. A szépséget idõvel el fog tûnni, a pénzem viszont megmarad......sõt eléggé valószínû, hogy még több pénzt fogok keresni, de az teljesen biztos, hogy te sosem leszel már szebb.
Gazdasági nyelvezettel: te egy fogyasztó tényezõ vagy, én pedig egy termelõ tényezõ. Nem csak hogy fogyasztasz, de a fogyasztásod egyre jobban nõ! Elmondom miért: most 25 vagy, és még kb. 5 évig szép csinos maradsz, bár minden évben egyre kevésbé. Aztán már annyira nem leszel csinos. Mire eléred a 35-öt, már bõven kifutottál!
Wall Street-i kifejezésekkel: te állandó alku tárgya vagy, nem pedig tartós vétel. Nem túl jó üzlet "megvenni téged" (mert ezt kéred), én inkább bérelnélek. Ha most azt hiszed, hogy bunkó vagyok, gondolj erre: ha a pénzem eltûnik, te is eltûnsz..........tehát ha a szépséget eltûnik, nekem is kell egy kiút. Egy megfontolandó ajánlat a randizás lenne, nem házasság.
Én tanultam a haszon piacokról. Nem igazán értem, hogy egy "artikulált, finom és kiemelkedõen szép" lány mint te, miért nem találta még meg az álomfiúját. Nem nagyon hiszem, hogy ha olyan szép vagy, mint amilyennek mondod magad, akkor egy félmilliós srác még ne talált volna meg magának, hacsak egy próbára is.
Egyébként kereshetnél saját magad is pénzt, és akkor nem kellene ezt a kínos beszélgetést folytatnunk."