Arra akartam célozni, hogy a kezdeti rózsaszín ködben, amikor még fülig szerelmes valaki, több dolgot elnéz a másiknak, hajlamos kisebbíteni az ellene elkövetett apróságokat. Nyilván nem szó szerint kell érteni azt, hogy "mindent megbocsát"... De akkor még meg lehet magyarázni, hogy ez csak átmeneti állapot, és majd minden helyrejön stb (nevezhetjük önáltatásnak is), annyira nem akarja elveszíteni a másikat. De mindig megvan az a határ, amikor már elég volt és nem mûködik tovább a dolog.
Aztán persze embere válogatja. :) Nekem ez a tapasztalatom.