Érdekes felvetés, de ez már nem hardcore gamerség, hanem eltorzult személyiség.
Hardcore gamer az, aki komolyan belevetette magát egy játékba, és küldetésének tekinti, hogy a legtöbbet hozza ki magából.
Nézzünk egy átlagos személyt, pl. kiskorú Vér Istvánt. Szülinapjára gépet kap, de kb. egy hónapja már visít az apjának, hogy ez egy rakás fos, mert nem mennek rajta a legújabb játékok, márpeidg õ nem fog ja ilyennel égeti magát. Papa már a harmadik alienware-t dobja ki az ablakon, hogy a pici fia ne ordítsa végig a BL-kupameccset...
Pistike letölt egy játékot torrenttel, persze "babázik" visszatölteni, neki király gépe van, õ is király, õt ne utasítgassa senki, nem fogja a drága idewjét arra vesztegetni, hogy visszatöltsön. Különben is, õ az internet császára, mert le tudja névtelenül írni, hogy "szopd le a k.... anyádat".
Ezután letölt hozzá egy trainert, mert árt a fejlõdésének, ha némi skillt is kell a játékba vinni, ha gondolkodtató feladat van a játékban, egy gombbal átugorja a pályát. Ezzel két nap alatt "kipörgeti" a legújabb játékokat is (bár némelyikük tényleg elég rövid), aztán lehet fikázni a haveroknak, valamint internetes förumokon, mert majd biztos irigykednek rá, hogy õ már ezt is "végigvitte". Jöhet az újabb játék, az újabb ordibálás a szülökkel, az újabb gép, aztán az újabb cheat...
Az ember nem tudja értékelni azt, amiért nem dolgozott meg. Programozók, grafikusok, fejlesztõk egész seregének többhónapos munkájával végez két-három nap alatt, aztán beáll fikázni, hogy ebben sem volt semmi kihívás... miközben arról álmodik, hogy álmai nõje bekopog hozzá, és így szól: "jaj, Te olyan jól játszol, teljesen belédszerettem, este, csak Te meg Én, elmegyünk a négyes pályára?"