Ez a családon belül házasságosdi sem egészen így volt, egy fáraónak több hitvese is lehetett (férfi és nõi fáraónak egyaránt, egyiptomban hivatalosan is elismerték a nõi fáraókat, uralkodó nem csak férfi lehetett) és a hitvesek közül volt egy amelynek kiemelt jelentõsége volt az uralkodásban és fõleg a szakrális tevékenységekben, viszont az uralkodói utód elvileg akármelyik hitve utódjai közül kikerülhetett, nem volt olyan erõs a hierarchikus preferencia mint egy európai uralkodó esetén, inkább az alkalmasság ténye tett valakit fáraóvá: gyakorlatilag ha ki tudta magának vívni a trónt akkor alkalmas volt.
Másrészt ezek az általatok csököttnek vagy degeneráltnak tartott emberek azért ne feledjük el, hogy olyan kultúrát, civilizációt vezettek, amelynek egyes részeit ma sem tudjuk megérteni és felfogni (és itt nem csak a piramisokra gondolok most, de ez talán az összes közül a legismertebb).