a Fenntartható fejlõdés c olvasmányból, a Húsvét-szigetek tanulságos történetébõl egy részlet:
Megdöbbentõ, hogy nagyjából egyidõben hagyták abba a szobrokkal kapcsolatos munkákat. Csinálták az utolsó pálmafáig. Biztosan lehettek olyanok, akik látták, mi következik. De nem tudták abbahagyni, pedig ezzel megmenekülhettek volna. Vezetõik tekintélyükre, kényelmükre és vagyonunkra gondolva nem merték idõben elismerni, hogy már régóta tévuton vezetik a népet. Az egyszerû emberek a munkahelyüket félthették. Ha nem kell többé kõfaragó, vontató, felállító, mibõl fogunk megélni? Egyszerû lett volna a válasz. Jóval kevesebbet dolgozva halászott, vetegetett volna mindenki és ugyanolyan szinten megéltek volna. Így meg túl sokat dolgozva emberevésig juttatták leszármazottaikat. Nemcsak utódaikat, hanem a természetet is tönkretették a bálványszobrokat emelõ, csak önmagukkal törõdõ, magukat felmagasztaló, ugyan nagyon okos és mûvelt, ám rövidlátó emberek.