Ott van az a vak kisfiú. Majd elõtte szaladgál egy csomó állat, élõlény de mit ad isten épp egyik sem ad ki magából hangot. A növények is szépen nõnek, virágoznak a virágok szintén hangtalanul.
Ezután a vak srác megállapitja hogy egyedüli élõlény a galaxisban, mivel semmilyen más élõlény hangját nem hallja, és õ sajnos csak igy tudja felfogni a külvilágot.
Ha megnézed a galaxisban uralkodó körélményeket, meg a földi körülményket, akkor még a hülyének is fel fog tünni hogy a föld egy nagyon nagyon speciális bolygó. És rajta az élet egy nagyon nagyon speciális körülmények között megmaradni tudó valami. Hisz ha csak a hõmérsékletet nézed a világegyetemben, azt látod hogy a -270 foktól néhány millió fokig terjed, azaz gyakorlatilag pár millió fok hömérséklet tartományt jelent, na most a földi élet ebbõl egy kb 80 fokos tartományban életképes, és még ez a kis tartomány is abszolut behatárolva kb. -10-tõl +70 fokig...
Na mindegy vagy felfogod vagy nem, de könnyen elõfordulhat hogy mi vagyunk a kakuktojás és egyébkén az univerzum tele van élettel, csak épp a miénk olyan speciális hogy csak minden egymilliomodik ilyen, ezért nem találjuk, közben meg ugy vagyunk mint a fennti kisfiú az erdõben...
ui: azzal nem vitatkoznék hogy mekkora az esélye egy FÖLDI életforma kialakulásának vagy egy ilyen tipusú élet detektálásank, csak arra probáltam felhivni a figyelmet hogy amikor naivan kijelentjük hogy ritka/nincs más élet a galaxisban, akkor ezzel lehet hogy csak a saját korlátoltságunkat fejezzük ki.