Sajnos mindenki számára elfogadható módon valóban nem rendelkezünk semmi ismerettel, hogy az öregség okozza-e a gondolkodás rögzültségét, vagy sem.
De véleményem szerint - bár tudom a genetikusok meg fognak cáfolni - inkább (ha nem is tökéletesen) fordított a helyzet: a gondolkodás megmerevedése, rögzülése, az azonos "pályákat" bejáró cselekvések okozzák az öregedés fõbb tüneteit (vagy legnagyobb mértékben súlyossbítják azt).
Ezért találhatóak olyan 60-70 éves emberek, akiknek még frissen csillog a szeme, friss az észjárása és egészséges - mintha nem fogná az idõ... (Mondhatnánk ezt örökölte genetikailag, de ez szerintem nem magyaráz meg mindent. Az örökletes betegségek hiányát igen, de többit...)
ÉS látható olyan 30-40 éves ember is akin mintha a gondok inkább évekként ülnének. Nem tud szabadulni köztük, ami idõ elõtt megöregíti, megtöri. ÉS ez nem genetikai "törés", hanem szellemi. Gúzsba köti, nem tud szabadulni tõle... elvesztett valamit.
Más: zola2000 azt írtad: "...inkább lennék átlagember több (tíz)ezer évig mint a világ legfontosabb politikusa 50évig".
Tehát mint majd minden ember elkerülnéd a halált. Az életösztön dolgozik, ez jó. De erre egy - nem szó szerinti idézettel élve - "Ha meghalunk, elfelejtjük kik vagyunk. Noha félünk a haláltól, mi már meghaltunk: életünk során magunkon kívülre falazzuk/elnyomjuk azokat az élményeinket, amelyeket szeretnénk elfelejteni. Ezt olyan hatékonyan tesszük, hogy közülük sokra nem is emlékezünk. Ezt az elfalazó munkát kora gyermekkorunkban kezdjük és folytatjuk egész életünkön át... Az igazi halál e belsõ falak formájában jelenik meg. És ezeket mi magunk hoztuk létre. A halál már megjelent azon részeinkben, amelyeket elfalaztunk. Ha e falak lebomlanak - pszichodinamikai gyakorlat, pszichoanalízis, vagy a valódi halál, stb. hatására - akkor kezdünk emlékezni arra kik is vagyunk valójában."
És hogy miért idéztem ezt? Mert elõbb a szempontot kellene tisztázni, és utána, hogy mi is a halál. De ez erõs off-topik mivolta miatt nem ide tartozik, hanem a filózofia és metafizika cikkszó alá, azt hiszem. :)
Iagzából nem az örökléttel van baj, hanem hogy mit kezdesz az örökléttel. A mostani életciklusok során az embernek öregségére végre lenne ideje - a munka helyett - kicsit magával és a Léttel is foglalkoznia.
Gondold meg: elég uncsi 1000 évig dolgozni, még ha mindig mást és mást csinálsz is. A halál nem elkerülendõ dolog, hanem az érme másik oldalán a leg természetesebb dolog: "... ez az élet rendje... ez az erõ rendje."
És kedvenc idézetemet még ide írom: "Minden múlandó, mi keletkezett. Az örök törvény ellen ne zúgolódjunk."
Elnézést a kicsit több pátoszért, nem bírtam kihagyni. :)