Nem azért mondom de errõl a közös õsrõl, helyesebben, hogy az ember amikor különvált milyen körülmények között volt arról nem tudunk semmit. Ha egy kis "ember" csoport egy gyökeresen eltérõ környezetbe került, akkor ahhoz gyak pár genetikai lépésben kellett alkalmazkodnia. Ezexerint lényegesen eltért a környezet, míg a csimpánz nagyobb populációban ugyan ott él, és ezért megjelenésében sem változott annyit.
Az ember könnyei sósak, rengeteg sót izzad, elvesztette a szõrét, imádja a vizet, a tengeri emlõsökhöz hasonlóan tud úszni és a légzését szabályozni, 2 lábon jár, keze, újjai finomfogásra alkalmas, érzelmi kötõdése a csoportjához roppant erõs, magasan szervezett közösségekben él, erõs vonzódása van a tárgyakhoz, magas fejlettségû genetikailag kódolt vokális kommunikációs rendszere van. Ezek olyan fiziológiai, és genetikai alapú különbségek, amik azt mutatják, hogy a csimpánz valszeg ma is közelebb áll a közös õshöz, mint mi.
És az evolúciónak nincs csúcsa, mi sem vagyunk az, mint ahogy a csimpánz sem, bármit mondjon a bulvár média.
Informatika és tudomány
