Amikor Földünk még izzó, olvadt gömb volt, a fiatal bolygó ásványai lassan elkülönültek. A nehezebb anyagok, mint például a vas és a nikkel, lesüllyedt, és belõlük lett a gömb alakú földmag. A hatalmas belsõ nyomás megszilárdította a mag mintegy 2500kilométer átmérõjû fémgömbjét, de a felszínhez közelebb, ahol kisebb volt a nyomás, a vas és a nikkel folyékony maradt. E folyékony külsõ mag mozgásai gerjesztik a Föld mágneses mezejét. Abban az esetben, ha a vas és nikkel tartalmú folyékony külsõ mag hûlni kezd, lassul az áramlás sebessége, és a mágneses mezõ gyengülni kezd. Szerencsére a Föld magja nagyon forró - 3000-4000 Celsius - és nagyon lassan hûl: egymilliárd évenként száz fokot.