Ha már vitatkoztok az evolúúúción egy kis olvasni való:
Hogyan keletkeztek az aminosavak?
1920 A.I. Oparin, 1952 Stanley Miller
Laboratóriumban tesztelte Oparin felvetését, szimulálva a korai föld feltételezett légkörét. Két nap múlva 2%-os aminosav hozamot mért. Késõbb Egy kivételével az élethez szükséges mind a 20 aminosavat elõállították.
ld. the mystery of life's origin
De
Megváltozott a geokémikusok véleménye a föld korai légkörének összetételét illetõen. Ma már úgy gondolják, hogy nem tartalmazott jelentõs mennyiségû ammóniát, metánt és hidrogént, amelyek az Oparin hipotézishez szükségesek, hanem sokkal valószínûbb, hogy nitrogénbõl, széndioxidból és vízgõzbõl állt. Bizonyíték van nagy mennyiségû szabad oxigén jelenlétére is.
Ez teljesen megváltoztatja a korábbi képet, ugyan is egy ilyen légkörben, nem képzõdhettek aminósavak, amint azt a kísérletek megerõsítették.
Például az oxigén jelenléte gátolná a kritikus biomolekulák keletkezését, sõt még a létezõket is lebontaná.
Tegyük fel, hogy egy olyan fehérjét akarunk elõállítani, amely 100 aminósavat tertalmaz(ez egy rövid fehérje-a legtöbb legalább háromszor ilyen hosszú). Mármost az aminosavak két formában léteznek, amellyek egymásnak tükörképei (L ill. D formának nevezik õket)Ez a két forma egyenlõ számban jelenik meg a prebiotikus kísérletekben, úgy, hogy annak a valószínûsége, hogy egyik vagy másik formát kapjuk, durván 1/2.
DE
A természetben talált összes fehérje csak az L-formát tartalmazza. Annak valószínûsége, hogy 100db L-formájú aminosavat kapjunk, (1/2) a századikon, ami kb. 1:10a harmincadikon. Ezenkívül az aminosavakat össze kell kapcsolni.
A fehérje mûködéséhez az összes kötésnek peptidkötésnek kell lennie, hogy a megfelelõ 3-dimenziós struktúrát vegye fel.
De
A prebiotikus szimulációkban a kötéseknek kevesebb mint fele peptidkötés.
Így egy peptidkötés valószínûsége kb. 1/2, és annak a valószínûsége hogy 100 ilyen kötést kapjunk, ismét csak 1:10a harmincadikon. Tehát annak a valószínûsége, hogy találomra 100 peptidkötés L-savat kapunk, 1:10a hatvanadikon.
De
A fehérjék nem úgy készülnek, hogy a helyes arányban összekeverjük a megfelelõ aminosavakat, ahogy egy szervetlen savat összekeverünk egy lúggal, hogy sót és vizet kapjunk. A fehérjék aminosav-molekulák hosszú láncaiból állnak, és jellemzõ tulajdonságuk, hogy ezeknek az aminosavaknak pontosan a megfelelõ helyen kell leniük a láncban. Vagyis nem csak a jelenlétük fontos, hanem a sorrendjük is; mint ahogy egy szó betûinek vagy egy számítógépprogram karaktereinek is helyes sorrendben kell lenniük, hogy a szó azt jelentse, amit jelentenie kell, ill. hogy a program mûködjön.
az aminosavaknak ez a tulajdonsága világossá teszi számunkra azt az ÓRIÁSI külömbséget, ami az élõ sejt komplexitása és egy kristály vagy hópehely rendezettsége között van.
Elsõsorban az élõ rendszerek komplexitása motiválta Klaus Dose-t az élet eredetének kiváló kutatóját, hogy a következõ értékelést adja: A kémiai és molekuláris evolúció területén végzett 30 évnyi kísérletezés nem vitt közelebb az élet eredete problémájának megoldásához, csak a probléma hallatlan nehézségének megértéséhez. Jelenleg a fõ elméletekrõl és kísérletekrõl folytatott viták vagy patthelyzettel, vagy a tudatlanság beismerésével végzõdnek. The origin of life: More question than answers 1988, 13, 348. o.
A sokféle különbözõ aminosav közül 20 vesz rész a fehérjék elõállításában, úgyhogy ha a 20 aminosavból lenne készletünk, 1/20 lenne annak a valószínûsége, hogy a fehérje adott helyén éppen a megfelelõ aminosavat kapjuk. Tehát annak a valószínûsége, hogy 100 aminosavat kapjunk helyes sorrendben, (1/20)a századikon, ami kb. 1:10 a 130-adikon. Ezek a számítások csak egyetlen fehérjére vonatkoznak. De az élethez fehérjék százezereire van szükség, és a számítások szerint annak a valószínûsége, hogy ezeket véletlenszerûen elõállítsák, kisebb mint 1:10 a 40000-diken.
összehasonlítva az élet spontán keletkezésének valószínûsége hasonló egy tornádóhoz, amely egy roncstelepen végigsöpörve összehord egy Boing-747-es repülõgépet.
Cicero kr.e. 46. : Aki ezt lehetségesnek tartja, nem fogom fel ésszel miért nem gondolja ugyanígy azt is, hogy ha a huszon egy betû aranyból vagy bármely más anyagból készült, végtelenül sok példányát valamilyen edénybe dobnák, s aztán összerázva a földre öntenék, Ennius Évkönyvek címû munkáját hoznák létre olvasható állapotban. Nem tudom akár egyetlen verssor esetében is képes lenne-e ilyen sokra a vak véletlen!
Informatika és tudomány
