majdnem ezer harckocsi (a wiki szerint legalábbis), viszont ha jól nézem, nagyrészt a szovjetektõl levetett, õsrégi, második világháborús szutyok (T-34/85, SZU-100 stb.)....Izraeli oldalon bevetve ellenük kb. ugyanennyi ember és harckocsi, a különbség csak az hogy az izraeliek relatívmodern nyugati harckocsikkal mentek (AMX, Centurion, Super Sherman).
Pardon, de az AMX-13 és a Super Sherman (utóbbibõl max. 40-50db lehetett ekkor még csak kész, de ez is erõs túlzás, annyit találtam, hogy 1956-ban 25db már részt vett a Szuezi hadmûveletben, és hogy 1964-ig összesen 300 alvázat gyártottak le (az alvázak egy része önjáró ágyútarackokhoz lett felhasználva)) is csak hosszú csövõ 75mm-es löveggel rendelkezett, a T-34/85 vele van pariban kb., a Szu-100 nyers átütõ erõben felette áll (jó kérdés, hogy milyen lõszerekkel is rendelkeztek a felek, de erre vonatkozó információkat nem nagyon találtam). A Szu-100 és a T-34/85 is erõsebben páncélozott, mint a Super Sherman vagy az AMX, a Centurion más kérdés.
Haditechnikai szempontból érdekes, hogy ebben a harcban még részt vettek ex-német harcjármûvek is, Egyiptomi Pz IV. (75mm-es hosszú csövû löveggel) és Jagdpanzer IV. (szintén hosszú csövû) változatokról anno raktam be képet a HT topicba. Szíria is rendelkezett ilyenekkel. Angol illetve Francia illetõségû zsákmányolt fegyverek voltak, az 1940-es évek végén, 50-es évek elején "kiárusítás" volt a II.Vh-s fegyverekbõl, mert nyilvánvaló lett, hogy a régi eszközöket gyorsan le kell váltani, lévén nem sokat érnek a vizionált új háborúkhoz. Így kerültek például Bf-109-esek és cseh licenc változatuk az Izraeli légierõbe is.
Egyébként védelemre voltak berendezkedve, rövid csetepaté után nagyrészt intakt visszavonultak a Szuezi csatorna mögé..
Ebben az a poén, hogy a Szu-100 például ideális védelmi feladatokra, éppen a támadó hadmûveletek azok, amelyekben egy ilyen jármû nem jeleskedik.
Az meg megint más kérdés, hogy miért is vonultak vissza olyan könnyen. Anno hosszas vita ment arról, hogy végülis milyen harcértéket képviselnek az arab hadseregek katonái, mert általánosságban a modern hadviselésben nem sok babér termett nekik.
Tudni kell, hogy anno én azt olvastam egy katonai elemzésben (a címét már nem tudom, az Arab-Izraeli konfliktusokkal foglalkozott, valamikor az 1980-as években készülhetett), hogy az 1967-es háború elõtt a szovjetek fals információkkal "segítették" az arabokat, itt olyasmire kell gondolni, hogy elõre jeleztek több tervezett Izraeli támadást, amelyek ugyan nem következtek be, de emiatt voltak védelemre felkészülve az arabok. Katonai segítséget csak ímmel-ámmal nyújtottak.
A rossz tapasztalatok miatt fordult meg teljesen a szovjetek hozzáállása, és az 1973-as háborúra már komolyan trenirozták az arab tiszteket az orosz "szakértõk", a modern légvédelmi rendszerekhez kellõ szintû szakértõ gárda vonult ki oktatni, és II.Vh-s harckocsizó veteránok oktatták az arabokat. Végül pedig alaposabb kémtevékenységet végeztek. Az eredmény felemás lett, volt, ahol nagyon jól "vizsgáztak" a tanulók (pl. légvédelem), volt, ahol az elavult szovjet doktrínák inkább csak ártottak (pl. harckocsizók).