SPOILER! Kattints ide a szöveg elolvasásához!ERNEST RENAN, francia történész.
"A zsidók nem csupán egy más vallás, hanem - és ez a legfontosabb tényező- etnikailag egy tökéletesen más faj. Az európai ösztönösen érzi, hogy a zsidó idegen, aki Ázsiából vándorolt be. Az úgynevezett előítélet egy természetes érzés. A civilizáció át fogja hidalni az antipátiát a másvallású izraelita iránt, de sohasem a fajilag más zsidó iránt. Keleteurópában a zsidó a rák, amelyik lassan eszi be magát más népek húsába. A népek kizsákmányolása az egyetlen bűne. Az önzés és a személyes bátorság hiánya a fő jellemvonásai. Önfeláldozás és hazaszeretet neki teljesen ismeretlen fogalmak."
REICHORN FŐRABBI FRANCIORSZÁG 1859
"A háborúk a zsidók aratásai. Ezekért az aratásokért kell e keresztényeket megsemmisítenünk és aranyukat magunkhoz venni. Már 100 milliót megsemmisítettünk és meg messze nem vagyunk a dolog végénél."
GOLDWIN SMITH, a modern történelem tanára Oxfordban írta a Nineteenth Century- ban 1881 októberében:
"Csak a zsidó tartja faját az emberiség legfelsőbbrendűjének, és nem szövetséget kíván más fajokkal, hanem mindannyiuk legyőzését és végső felemelkedését egy faji Messiás uralma alatt."
MENCKEN, H.L. 20. századbeli amerikai író.
"A zsidókat nagyon kézenfekvően lehet besorolni a legkellemetlenebb faj kategóriájába. Mint közismert, hiányoznak belőlük a civilizált emberre jellemző tulajdonságok: a bátorság, a méltóság, a nem megvesztegethetőség, a könnyedség, a megbízhatóség. Hiúak büszkeség nélkül, kéjsóvárak ízlés nélkül, tanulnak anélkül, hogy bölcsek lennének tőle. Állhatatosságukat, amennyi van nekik, gyerekes célokra vesztegetik, jótetteik merő magamutogatás. (Treatise on the Gods = Értekezés az Istenekről). Ha jogról beszélnek, akkor sokszor valójában a zsidók kiváltságait értik alatta. Keserűen nehézményezik, hogy bizonyos szállókba és más nyilvános helyekre nem engedik be őket és elszántan harcolnak a tilalmak megszüntetéséért. De abban a pillanatban, ahogy nagyobb számban beengedik őket, a hely már nem elég vonzó nekik, és keresnek maguknak egy másik helyet, ahol még mindig 'nicht erwünscht'-ek azaz nem kívánatosak. Egyike vagyok azon kevés gójoknak, akik megküzdött a TALMUD-dal. Úgy gondolom, azt várják tőlem, hogy most elmondom, hogy az egy mély és nemes mű, méltó a többi gójok megkülönböztetett figyelmére. Sajnos, jelentésem nem felel meg ennek az elvárásnak. Nekem úgy tűnik, hogy néhány ragyogó ötlet kivételével nem különböztethető meg a szeméttől. A zsidó elmélet, hogy a nemzsidók irígylik a zsidók magasabbrendű képességeit, tényekkel nem támasztható alá. A legtöbb gój valójában tagadja a zsidók felsőbbrendűségét és ezt azzal támasztja alá, hogy a zsidók nem nyernek első díjakat - meg kell elégedniük a második díjjal. Egy zsidó zeneszerző sem jött Bachnak, Beethovennek vagy Brahmsnak még csak a közelébe sem, a festészetben a nagyokat meg sem közelítették, egy zsidó tudós sem érte el Newton, Darwin, Pasteuer vagy Mendel szívonalát. Az utóbbiak között különbséget képezhetne Ehrlich, Einstein vagy Freud. Ehrlich inkább biokémiai elméleteket gyártott és elméletei kétségbevonhatóak. Freud 90%-ban sarlatán volt és sok szól amellett, hogy Einstein is ide tartozik. Hosszú távon az ő kanyargós tere Gall és Spurzheim pszichoszomatikus ütközéseivel osztályozható.
Attól függetlenül, hogy a zsidók ilyen alsóbbrendűsége valóságos vagy képzelt, meg kell állapítani, hogy ez általánosan elfogadott. A gój nem hiszi, hogy a zsidó jobb lenne mint a nemzsidó. Maximum azt vallja be, hogy a zsidó ravaszabb és anyagilag sikeres. De ezt agyafúrtságának tulajdonítja és nem magasabbrendű képességeinek. ( Minority Report: H. L. Mencken's Notebooks = kisebbségi jelentés, H.L.M. jegyzetei)
SHAW, GEORGE BERNARD., 20. századbeli brit drámaíró. "Ez az igazi ellenség,a keletről jövő ellenség, a drúz, a haramia, a keleti parazita. Egyszóval: A zsidó." (London Morning Post, 1925 december 3.) "A virágcsokrok utáni vágy a zsidóknál a faji degeneráció jele. A zsidók rosszabbak mint a saját népem. Azok a zsidók, akik még mindig a kiválasztott néphez (Lord Balfour kiválasztottjai) sorolják magukat, azok mehetnek Palesztínába és főhetnek a saját levükben. A maradék jobban teszi ha megszűnik zsidónak lenni és emberi lénnyé válik." (Literary Digest, 1932 október 12)
WAGNER, RICHARD, 19 századbeli német zeneszerző
"A zsidónak sohasem volt saját művészete, ennélfogva egyikük sem élt a művészetért. Amíg a létezett saját szerves külön zenei élet, Mozart és Beethoven koráig visszamenőleg, egy zsidó zeneszerző sem létezett. Teljesen lehetetlen volt az attól az élő szervezettől teljesen idegen elemnek annak a szervezetnek az alkotó működésében résztvenni. Csak amikor egy test belső halála kimutatható lesz, akkor nyernek külső erők hatalmat fölötte - igaz hogy csak azért, hogy tönkretegyék azt.
Egyben biztos vagyok: Az, hogy a zsidók lelki életünkre befolyást gyakorolnak, az a legmagasabbrendű kultúrirányainknak a rossz irányba haladásában és meghamisításában vehető észre. Hogy a kultúrális lecsúszást meg lehet-e akadályozni a romboló külső hatás erőszakos elutasításával, azt nem tudom megállapítani, mert ahhoz olyan erők szükségesek, amelyeknek én nem tudok a létezéséről." (Judaism in Music)
SOMBART, WERNER, 20 századbeli német közgazdász. (zsidó)
"A kapitalizmus a pénzkölcsönzésből nőtt ki. A pénzkölcsönzés tartalmazza a kapitalizmus alapötletét. Nézd meg a TALMUD oldalait és meg fogod látni, hogy a zsidók a pénzkölcsönzésből művészetet csináltak. Korán megtanítják őket, hogy fő boldogságukat a pénz birtoklásában lássák. A pénzben rejlő minden titoknak a mélyére hatoltak. Ők lettek a pénz urai és a világ urai."
FITZGERALD, F.SCOTT, 20 századbeli amerikai regényíró. "Lent egy széles forgalmas utcán zsidó nevek tucatjait olvasta az üzletek tábláin. Mindegyik üzlet ajtajában egy kis sötét ember állt aki szúrós szemekkel figyelte a forgalmat - szemeiben gyanú, büszkeség, világosság, kapzsiság, értelem sugárzott. New York nem tudta azt különválasztani ezeknek az embereknek a lassú felfelé mászásától - a kis üzletek, nőnek, bővülnek, megerősödnek, költöznek, zsidó tulajdonosaik sólyomszeme és méhszerű részletekre ügyelése mellett.
RALPH WALDO EMERSON, 19 századbeli amerikai filozófus, költő.
"A zsidót jelképe, a szenvedése tette napjainkra a föld uralkodóinak urává." (Fate an essay = tanulmány a sorsról)
BURTON, SIR RICHARD FRANCIS. 19 századbeli brit diplomata és író. Miután a Szíriai Damuszkuszban konzulként egy kiindulópontot kapott, ami abból állt, hogy ott állítólag pár évvel azelőtt zsidók egy véres szertartás során egy katolikus papot meggyilkoltak, Burton elkezdett érdeklődni a dolog iránt. Nyomozásának eredménye az volt, hogy bizonyos zsidó szekták valóban követtek el ilyen gyilkosságokat.
"A zsidó keze mint mindig, mint Izmaelé, mindenki ellen volt kivéve azok ellen, akik a zsinagógához tartoztak. Heves szenvedélyei és ördögi fortélyai kombinálva abnormális szellemi képességeivel, intenzív vitalitásával, a világon ritkán látható konok kitartásával, akiben a veszteség vagy ellenkezés intenzív vérszomjasságot idéz elő, ezeknek a kombinációja tette őt minden emberi lény halálos ellenségévé, míg nem szociális és gonosz szóbeli törvényei hozzájárultak ahhoz, hogy lángralobbantsák vad vágyát a pénz iránt és igazolják bűntetteit, melyeket gonoszságból vagy babonából követ el. "
DREISER, THEODORE. 20 századbeli amerikai író.
"New York nekem egy sikoltás - egy Kyke álma a gettóról. Az elveszett törzs bevett egy szigetet" ( Levél H.L. Menckennek, 1922 November 5-én) "Liberalizmus a zsidó esetében nemzetköziséget jelent. Ha figyelsz zsidók zsidókkal folytatott vitáira, látod, hogy pénzorientáltak, nagyon éleseszűek gyakorlati dolgokban. Hiányzik belőlük az a finom tisztesség, amely végső soron érvényesül és amelyet más nemzetiségű ügyvédek követnek is. A zsidó ezer évig élt Németországban és még mindig zsidó. Már 200 éve él Amerikában de semmi módon nem lett belőle tiszta amerikai- semmilyen szempontból.(Levelek Hutchins Hapgoodhoz, The Nation Magazine, 1935 április 17)