Eleve sántít a párhuzam a komcsi diktatúrákkal, sem Nasszer, sem Aszad, sem Szaddam, se Kadhafi nem volt kommunista, sem az Algériai rezsim, bár mind egyfajta félig-meddig szocialista modellt nyomtak (inkább vegyes gazdaságot, jóval vegyesebbet, mint a kádári Mo.) Külpolitikailag a SZU-val haverkodtak, bár pl. Szaddám nem végig, volt amikor kifejezetten fasírtban volt velük. A szír rezsim sem báb volt, pedig az volt a legszorosabb kapcsolatban a SZU-val minden tekintetben. A nevezett arcok a helyi (nem túl jelentős) kommunista erőket egyébként kb. kiirtották, ennyire voltak azok. :) Egyiptom sem változtatott lényegesen a berendezkedésen azután sem, hogy USA-barát lett.
Elmondható, hogy az arab világban eleinte egy főleg katonatiszti csoportokból álló, szekuláris (magyarul világi, nem iszlámista) "elit" került hatalomra több országban, ezek ideológiája a pánarabizmus volt, vagyis elvben az egész arabság egyesítéséért szálltak síkra. Volt is próbálkozás, Egyiptom és Szíria egy ideig "úniót" alkotott, mint Egyesült Arab Köztársaság, de hamar felbomlott. Ilyesféle rezsimek uralkodtak különböző ideig még Tunéziában, Szudánban, Jemenben (amiből sokáig kettő volt). A másik áramlat a konzervatív monarchiák, amelyek többé-kevésbé a sárián alapuló rendszert alkalmaznak, a muszlim vallás nem csak államvallás, hanem a törvény maga. Legkevésbé talán Jordániában van így, az elég "mérsékelt", a leginkább meg Szaud-Arábiában, amelyik évtizedek óta rengeteg pénzt ölt az általuk favorizált szigorú, fanatikus vahhabita irányzat terjesztésére, az egész világban, ahol van muszlim népesség. Ennek a következményei ismertek. Szaúd-Arábia pedig az USA egyik kulcspartnere régóta, a fanatikus muszlimok a történelem során sokkal többször voltak az USA szövetségesei, mint ellenségei, lásd szovjetek afganisztáni háborúja.