Két eltérõ szempont. A szélsõséges Izraeliek mennek, és nekiállnak telepeket építeni az amúgy szinte teljesen Palesztin lakta területeken (egy részük olyan szinten elvakult, hogy még Jordániai és Szír területeket is Izrael részének tartják). Az õ logikájuk kõkemény, betelepülni, majd idõvel ahogy jönnek a népes generációk, demográfiailag is alátámasztható lesz az ottlétük jogossága, és a terület hovatartozása. Izraelnek meg kell védenie az állampolgárait. A telepesek tudják ezt, plusz nekik alapból vanak kellõ szintû fegyvereik, hogy megóvják magukat (ezek azok az Izraeli képek, amikor egy amúgy hétköznapi pár sétálgat - M4A1-esekkel a hátukon). Tehát a "van merszük" dolog nem annyira egyértelmû - persze hogy van merszük...
Az 1990-es évekbeli béketárgyalások után az ilyen erõszakosan elõretolt telepek felszámolását, illetve újak létrehozásának megakadályozását kezdte meg Rabin miniszterelnõk. Amiért áruló lett a szélsõséges zsidók között, úgyhogy le is puffantották miatta.
Ilyen telepekbõl akad egy pár, és Izrael dönthet, hogy melyik kezét harapja meg. Vagy elismeri és támogatja a telepeket, ezzel viszont felbõszítve a Palesztinokat, és mellesleg a nemzetközi közvéleményt, mellesleg pedig gondoskodnia kell, hogy az oroszlánbarlangba betelepült honfitársaikat megóvva katonai õrposztokat telepítsenek a telep mellé. Vagy pedig azt mondja, hogy jól van srácok, ez a terület nem a tiétek, pont. Jönnek a katonák, erõszakkal kitelepítik a telepesek (persze kapnak állami fájdalompénzt...), majd jönnek a buldózerek, és eltakarítják az egészet.
A telepek kérdése talán a legkínosabb pont Izraeli részrõl a békefolyamat terén.