hallod.. egész fiatalkoromban a 4 szemüeket piszkáltam.. aztán becsapott a ménykû, rájöttek anyámék meg a doki, hogy szart se látok, kell a szemüveg. Probáltam befüzni õket kontaklencsére, de a doki nem ajánlotta.
Eljött a nagy nap, gondoltam fél 7-re bemegyek suliba, hogy egyesével viseljem el a szivatást, ne egyszerre ugorjon nekem az egész osztály.
És hallod, senki észre se vette :D Felhúztam magam, és becsengetéskor megkérdeztem a padtársamat, nem vesz e észre rajtam valamit. Nézett egy ideig, azt azt mondta, megborotválkoztam.
Na mondom... szemüvegem van! Néz rám furcsán, azt ezt mondja: "te mindig is szemüveges voltál" :D
Viszont azóta leszálltam a szemüvegesekrõl :D Igaz, még pici áltsulis voltam, azóta talán kicsit megkomolyodtam :D
Hja, és el sem tudom mondani az élményt, milyen volt igazán láttni! Egy újjá születés volt.