A használhatósága egy ilyen rendszernek három ponton merül fel:
1. Energia nyereség: 100 egység betáplált energiából 101 vagy több egység enrergiát nyerünk ki. Ezt a legtöbb mai teszt fúziós rendszer tudja egyébként.
2. Hasznos energia nyereség: Mivel elektromos energiát táplálunk be és hőenergiát nyerünk ki (amit durván 50% hatásfokkal tudunk elektromossá alakítani), így valójában 100 egység betáplált energiára 201 egység kinyert energia kellene, hogy valóban hasznos legyen. Ez az a nagy ugrás, amit nem tudnak a mai reaktorok a rövid üzemidő miatt (a fúzió elindítása az, ami rengeteg energiát igényel, leállásig már részben önfenntartó.)
3. Gazdasáégos energia nyereség: Ez az a pont, ahol nem lehet igazán megmondani hol is a határ, mivel nehéz megtippelni az építés és üzemeltetés költségét, főleg, hogy nagyléptékű reaktor nincs seholsem. Miről beszélek? Ha 100 elektromos energiából kapunk 210 hőenergiát, amiből előállítunk 105 elektromos energiát, akkor 5 elektromos energiát állítottunk elő egy költséges fúziós reaktorral, nem lehet gazdaságos. (és ezért nem lesz ingyenenergia valójában majd a mesével szemben)
Mivel azonnal repülők üzemeltetését hozták a hasznosságra, így gyorssan felmerült bennem, hogy ez bizony részben kamu. Nem érték el a második pontot, ám ahhoz közeledve már repülésben (közlekedésben) felhasználható, hiszen ott a felmelegített levegő mint hajtóanyag előjöhet, és akkor nem kell megugorni az elektromos hasznosságot, csupán elektromos betáplálás mellett egy igen jó hajtóművet kapunk, ami bizony előrébb visz minket, ráadásul megkerülhető a hasonló nukleáris hajtóművek fő problémája, a sugárzás. Ráadásul így remekül összecseng a pár hete bejelentett orosz nukleáris meghajtásű rakétákkal, amire kellett az USÁ-nak lépnie, nekünk majd fúziós rakétáink lesznek, bibibe.