Nekem lenne most egy érdekes történetem...vagyis nem érdekes, inkább kicsit irritáló. Kíváncsi lennék, ki mit szól hozzá, hasonló élmények, vagy hogy mit tennétek a helyemben.
Nos az eddigi háziorvosom annyira nem ment bele minden gyógyítgatásba, inkább magával volt elfoglalva. Ha valami megfázással, influenzával elmentem (mindössze néhány alkalommal az évek alatt), a kötelezõ dolgokat elmondta (folyadék, pihenés, c-vitamin stb), felírt esetleg valami gyulladáscsökkentõt oszt csõ.
Doktoromat kivágták a körzetébõl, és a helyi fõorvoshoz kerültem át, akihez hónapokig, vagy talán volt az egy év is, nem kellett mennem. Egy bõ hete megfáztam, és elég sok takony, izzadás közepette, fájdalom után anyám rávett, hogy ugyan menjek már el az orvoshoz (nehogy tüdõgyuszi legyen a vége), bár nem sok kedvem volt hozzá.
Amint beléptem az orvosi szobába megkezdõdött a lavina. Antibiotikum meg valami gyulladáscsökkentõ...hát jó ez érthetõ. Utána a torkomat csúnyának találta és "kiszáradást" is megállapított. Erre kell hogy kapjak infúziót, ami csak "jót tesz nekem" ... 2*0,5 liter sós oldat. Amit másnap adnak be, de mielõtt bekötnék, menjek el vérvételre, hogy ránézzenek minden oké-e.
Így is történt másnak, éreztem, hogy hiba volt anyámra hallgatni, max. 2 nap után úgyis kijöttem volna a betegségbõl...gondolom én.
Megyek be, infúzió be, várakozás. Közben vérnyomás mérés. Megjön anyám közbe a vérvizsgálat eredményével. Dokival valamit beszélnek. Több a TSH (ami annyit tesz hogy egy lóf*sznyival alulmûködik a pajzsmirigyem) a kelleténél, így arra egy napi 1/4ed gyógyszert még felírt. Aztán búcsú, mondta a doki figyelmesen, hogy 3 nap múlva jöjjek be ellenõrzésre, hogy minden rendben van-e.
Úgy tettem. Beszámolok, hogy minden oké, meg jobban odafigyelek a folyadékbevitelre blablabla...már lépnék is le, de ez alkalommal is vérnyomásmérés. 145/akármennyi... "Hát ez magas"....én mondom: multkor valamivel kevesebb volt.
Elmondtam volna, hogy pontosan tudom mi az oka (egészen az utolsó fõsikolai évemig ami most fejezõdött be, aktívan sportoltam, mentem mindenhova gyalog, testzsírom nevetségesen kevés volt, és nem volt semmiért para...most meg stressz stressz hátán, felszedtem max 3-4 kilót, és egész évben ültem a gép elõtt), de mielõtt a végére értem volna, már fel volt írva a gyógyszer, a vérnyomáscsökkentõ...napi 1. Egy hét múlva jöjjek be ellenõrzésre, hogy jól be legyen állítva. És akkor most van a most. Még nem váltottam ki a gyógyszert. Sejtem, hogyha újra futni járok, úszni, focizni, pár hónapig leszarhatok mindent, kikapcsolódhatok, megint egészséges önmagam lehetek...de így most az a kép van elõttem (24 évesen), hogy 30 éves koromra, már meg se mozdulhatok 1 kilós gyógyszerpakk nélkül. Mert, ha így kezdõdik, ki tudja hol ér véget? És akkor eddig vért adtam egy csomószor mert egészségesnek, és magamhoz képest erõsnek tartottam magam....szép kis jövõkép, ugye?