Ismerek olyan gyereket, aki a suliba normál szolíd cuccba indul el, megy a barátnõhöz, felveszi a kurvás szerkót, és úgy beszél, min egy kocsis. Mire anyuka hazaér, megint átvedlik a cuki kisgyerekké.
Meg a szülõ olyankór mit tegyen szerinted, ha egy 13-15 éves gyereknek azt mondja hétvégén, hogy 22:00-ra otthon vagy, és rá 2 napra ér haza, és ha megakarod büntetni, magasról leszarja? És ha úgy dönt, hogy nincs kedve suliba menni, akkor nem megy el, hiába vagy ott elötte, nem készülõdik, és nem is érdekli, akármit mondasz?
Nagyon sok olyan probléma van a világba, ami eddig nemjutott ki az otthonokból, és most kezdenek ezek a dolgok kiszivárogni!
Nem minden esetbe a szülõt kell hibáztatni!!!
Van az a gyerek akinek 1* elég elmondani valamit, van akinek 5-6-8 eset kell, van akinek rohatt mindegy hányszor mondod, van akinek a szépszó nem elég, van akinek a verés /egy pofon, vagy igény szerint:)/ kell hogy eljusson a tudatáig, és van akinek totál nemhat semmit. És ez legtöbbszõr nem a szülõn múlik.
Én nem szégyelem, de hasonló "nevelési" gondokkal küzdök, és már 8 éve szinte minden variációt kipróbáltunk. Nálunk a fõ probléma az, hogy ha kell, akkor az egész családot összeugrasztja, csak hogy elérje amit akar.
És én mit tehetek róla? A nevelési tanácsadóse tud tenni semmit, és rohatt sok ilyen esettel találkoznak, és szerintük is a drasztikus megoldással lehet csak valamit csinálni, mert elöbb-utól ennek szülõverés lesz a vége! /és ez nem vicc/