Ha már ott fogok tartani, hogy semmi sem fog úgy alakulni, ahogy szeretném, akkor még mindig ott lesz az a lehetõség, hogy durván közbeavatkozzak a dolgoknak, köszönhetõen, hogy szinte senki nem sejt semmit, én viszont elég sokat tudok.
De ha megteszem, akkor már nem lesz visszaút, a következmények elkerülhetetlenek lesznek. Amit még nem tudok, hogy ezek a következmények vajon jók, vagy rosszak lesznek.
De ha jók lesznek, akkor végsõ megoldásként így is kijöhetek a dologból jól. Aztán utána meg már nem fog érdekelni semmi, ha ez sikerül, akkor egy jó ideig nem fog zavarni sok minden.
Most csak az a probléma, hogy hiába tudok sokat, ha még mindig nem eleget ahhoz, hogy bármi is kiszámítható legyen. Ahhoz meg túl sok forog kockán, hogy vakon nekiálljak elõre rohanni. Úgyhogy egyelõre most csak abban bízhatok, hogy jókor leszek jó helyen, az események majd a hasznomra lesznek, közben meg megtudok egyre többet ahhoz, hogy esetleg nyíltan közbeszólhassak majd a dolgoknak.