A H3 egy legenda volt. Máig kedvencem. Egyrészt maga a gameplay is nagyszerû volt, teljesen kiegyensúlyozott, a végtelenségig el lehet vele játszani (máig megy a vita melyik volt benne a legerõsebb vár,) másrészt az artwork is utánozhatatlan hangulatot kölcsönzött neki. A gyönyörûen rajzolt spriteok, az epikus zene, minden. A kampányok története is nagyon jó volt, bár ebben a Chronicles részek viszik a prímet, még ha a játékipar történetének legnagyobb (rókabõr) lehúzásai voltak is. Egyszóval tökéletes volt. A hõsök megoldása is tetszett: egy valóban félisten szintû hõssel két-háromszoros túlerõvel is szemben is gyõzhettél, de sereg nélkül mégsem ment semmire. Szóval soha nem hagyagolhattad el a seregépítést, de a hõsöket is nagyon megérte fejleszteni. A karakterfejlesztés rendszere is nagyon jól eltalált volt, nem bonyolították túl, mint ahogy a harcét sem. A 4 megjelenésben siralmas volt (vagy a gagyi talán jobb szó rá,) az eleinte használhatatlan, a kampány végére meg már egész seregeket egyedül lezúzó hõsök ötlete sem tetszett, a lények változatossága sem volt már valahogy olyan, szóval... Az 5-tel nem sokat játszottam, mert mikor kijött nem volt hozzá elég erõs a gépem, de valahogy azt a hangulatot õ sem tudta hozni mint a 3.