Remélem az eddigiek alapján senki nem szûr le rossz konklúzót, de természetesen technikai értelemben nem képes lennék,hanem mint pár belépõ szintû példával bemutattam, ez nem egy mission impossible! De ez csak prezentáció volt,mert már hosszú idõ óta ment máshol is ez a "wav vagy nem az" téma és gondoltam nyitok egy rést a megdönthetetlennek látszó teóriákon és a pajzson.
A lényegesebb kérdés, hogy akarnék-e vagy szükség lenne-e rá?
Talán nem kell sokat filózni rajta, hogy egy teljesen(!) remasterelt anyag nem kevésbé "eredeti" wav ,mintha azt egy kiadó stúdiójában kreálják (legyen az bármilyen formátumból is akár),majd ezt követõen cédére sajtolják és megvetetik valakivel vagy valaki rippelgeti a netre.
Ne értsd félre, de szerencsére nem vagyok sem rászorulva, sem kényszerítve arra, hogy bárkit tudatosan megtévesszek, ha meg kiadok nagyritkán egy wavet a kezembõl,akkor az 99%ban biztos hogy megfelel a kritériumoknak, sõt többnyire sokkal jobb egy-egy adott zenében, mint bármelyik,amivel én a fórumokon általában találkozom. Én ugyanúgy minõségi párti vagyok,mint sokan köztünk, de nekem maga a "minõség" kifejezés értelmezése nem kötõdik szorosan és erõsen sem a kiterjesztéshez, sem a formátumhoz,mint nálatok..... úgyis mondhatnám, hogy ugyan nem kizárólag, de nekem többnyire az a minõség, amit annak lehet hallani, hisz amit nem hallok (meg nem látok,meg nem tudok róla stb.),az nem okoz lényeges hiányt sem a hallgatási élvezetben, sem az életemben. Szóval mindez csak szemlélet kérdése, amit egyébként egy-egy vak teszt is megerõsíthet,persze szigorúan csak a kommersz (és nem a hi-end vagy audiophile) kategóriákban.
Remélem ezzel ezt a témát kiveséztük itt,amennyire kellett, magam részérõl nem szívesen foglalnám a helyet és az idõt a veszteségmentes anyagoktól.