Darvas László (tudtommal) kizárólag analóg hangfelvételeket gyűjt (úgy emlékszem, azon belül is jobbára operákat).
Számára a digitális eljárással rögzített zene hűvös és túl steril...
Joga van ezt érezni és gondolni.
Nekem vannak eredeti DTS hangfelvételeim (ezt értsd úgy, hogy mai korszerű hangtechnikai mikrofonokkal több sávon digitálisan veszteségmentesen is rögzített) és persze vannak olyanok is, amik kizárólag sztereóban lettek kiadva.
Ezekben az esetekben talán ne is remaszterről beszéljünk. Hiszen ezek eredeti gyári lemezek.
De akad szintén gyári (nem másolt!) 96/24-es sztereó eredeti hanglemezem, ami megint csak érdekes, mert bár remaszter (hiszen 1970-es évekbeli felvételeket tartalmaz) mégis digitálisan gyárilag hangstúdióban újrakevert dalokat tartalmaz,
az eredeti mesterszalagok alapján.
Azt ugyan mindig elfelejtik az illetékesek megemlíteni, hogy ki kellett találni egy korlátozást
az audio cd miatt, ami az akkori technikai adottságok lehetősége szerint 44,1 kHz/16 bitet engedélyezett maximálisan.
Aztán jött az SACD és az Audio DVD formátum, ami már többet engedélyezett.
Van szükség a CD-ken túli frekvenciatartományra?
Erre a jó válasz: nem vagyunk egyformák.
Akad akiknek szükségük van rá, hogy mellbe-verje a basszus, és mindenfelől érkezzenek a hangok, van akiknek nincs.
Informatika és tudomány
