Az agykontrollt azért nem lehet a placebók közé sorolni, mert tudatosan történik minden amit csinálsz magaddal. Míg egy placebótabi bevételekor inkább csak a tudatalattid dolgozik (ha dolgozik), te meg lazán csak elhiszed, hogy mûködik. Ha picit is hasonló a mechanizmusuk, akkor is hatástalanabb a tani, mint a tudatos öngyógyítás adott esetben.
Másfelõl a csoportos foglalkozások azért jók, mert motiválják az embert. Lehet, hogy csak elhiszi, hogy történt vele valami, de ha kellõen jó hangulatú a foglalkozás, és jó kedvûen megy haza, van benne tartás és gyakorol, akkor rájöhet a dolog valódi értékére. Mert minden ilyenben van érték. Általában csak a módszert és a követendõ irányt tudják megmutatni, járni az úton már a használónak kell. Csak hát általában az embereknél ez a felfokozott tudatállapot kb. egy hétig tart. Ha nem elég lelkes és elszántan "agykontrollt tudni akaró", akkor megy a kukába az egész kb..
Lehúzás? Részben. Nyilván felismerték, hogy a mai ember nem néz önmagába, nem törõdik magával lelki szinten, nincs tiszta önismerete. Az agykontroll egy módszer az önmegismeréshez. Adnak egy eszközt, ami mankó lehet egy stresszes helyzetben, de ennyi erõvel mehetne az ember inhalálni is egy papírzacsival a mosdóba, ha épp a fõnök hívatja. Szóval szerintem megbocsátható a dolog. Hogy ki mennyire reménytelen, ki mennyire hiszékeny(?), ki mennyire hagyja hogy befolyásolják(?) az már egyéni hozzáállás kérdése.
Engem spec. nem érdekel az agykontroll, pedig több ismerõsöm is tolta, mûködött. Nem használt ébresztõórát - a történetet mindegyikünk ismeri. Én is kiolvastam kb. 8 éve a Silva-t. Mára nem emléxem semmire belõle. De tudom hogy létezik, van akinek mûködik, és ha valamikor szükségem lesz rá, akkor tudom hol keressem. Ma már én is inkább a kevésbé profitorientált távol-keleti tanokat vizsgálgatom...