Három okból nem olyan nagyon vicces azért. Elõször is akárhogy is nézzük, cirka 4 millió fõs bevethetõ hadseregük van. Csak legyen a negyedük valóban hû a rendszerhez, az is egy millió katonát jelent. Hiába a technikai hátrányuk, a Vietnami és az Afganisztáni háború bebizonyította, hogy ez keveset jelent, ha elégé motiváltak. Gyõzni talán nem fognak rövid úton, de amíg tudnak harcolnak, és még ez is lehet ahhoz, hogy bõven súlyos vérveszteséget okozzanak a Dél-Koreaiaknak. Még kellemetlenebb, ha Dél-Korea bevonul Észak-Koreába, hiszen nagyon nehéz kiszûrni a gerilla ellenállókat. Ismét: nem a gyõzelmi esélyekrõl, hanem az áldozatokról van szó. A modern nyugati világ nehezen emészt meg több ezres, tízezres veszteséglistát.
A második nagy probléma, hogy Szöul a határtól nem messze helyezkedik el, taktikai fegyverekkel is könnyedén támadható, igen nagy népsûrûségû város. Ez esetben is olyan komoly civil áldozatmennyiségrõl beszélhetünk, hogy az elfogadhatatlan a modern felfogás számára, és akkor még nem beszéltünk a nukleáris fegyverekrõl. Ugyan valószínûleg primitívek és gyengék, de még így is nagyon durva hatása lehet, ha egy ballisztikus rakétával felrobbantják a világ harmadik (negyedik, ötödik, stb...) nukleáris fegyverét - Japán területén.
Harmadszor pedig a két Korea között komoly családi kötelékek vannak mindig, senki sem támad úgy szívesen, hogy a célkeresztben lehet, hogy unokatestvéred vagy távoli rokonod is lehet. Amirõl még nehéz nyilatkozni, az az Észak-koreai kém és szabotõr tevékenység. Évtizedek óta kapnak el ilyeneket Dél-Koreában, és nehéz lenne megbecsülni is, hogy egy háború kirobbanásakor pontosan milyen mértékû károkat okozhatnak...