Az amerikai válogatott 1-1-es döntetlent ért el barátságos mérkõzésen Mexikó ellen - a szünetben Márquezék kezében volt az elõny, melyet a 73. percben három csereember közremûködésével, végül a Columbus Crew-ban futballozó Robbie Rogers góljával sikerült kiegyenlíteni.
Ez a mérkõzés volt az újonnan kinevezett szövetségi kapitány, Jürgen Klinsmann elsõ megmérettetése az USA élén, és máris számos pozitív változás volt megfigyelhetõ az elõzõ, Bob Bradley féle érához képest:
-Klinsmann láthatóan a támadásra helyezi a hangsúlyt, bár a késõbbiekben fog csak kiderülni, hogy így tesz-e akkor is, ha elõnyben van a csapat (Bradley a vezetés tudatában sokkal gyengébb képességû válogatottak ellen is a saját térfélen való passzolgatást részesítette elõnyben..)
-a német mester sokkal játékosabbra vette, és a támadószekció tagjai közül senkinek sem osztott ki különösebb, a kötöttségre vonatkozó taktikai utasításokat
-az amerikaiak játéka a második félidõben volt impresszív és látványos, úgy is mondhatjuk, ekkor indult be a szekér - ezt fõként három cserének, a dallasi Brek Shea-nek, a New York-i Juan Agudelónak, és a gólt is jegyzõ Robbie Rogersnek, tehát három MLS-ben edzõdõ labdarúgónak köszönhettük, akik új ritmust hoztak a támadásokba
-az említett három játékos bejövetelével Landon Donovan behúzódhatott középre a két szûrõ, a Salt Lake-i Kyle Beckerman és a meccset a bal szélen kezdõ José Torres elé, ahol kirívóan aktívabban és veszélyesebben játszott... végre! ez az õ posztja, nem a vonal mellett!
-Klinsmann visszahívta a keretbe az elfeledett Ricardo Clarkot, aki kiváló teljesítményt képes nyújtani a középpálya védekezõ feladait ellátva, és adott is neki szûk 10 percet
Érdekesség egyébként, hogy a 86. perc környékén Agudelo ugratta ki Rogerst, aki lefutotta védõjét, és ziccerig mehetett volna, ha az utolsó ember nem rántja vissza. A dologból általános felháborodásra nem lett kiállítás, csak sárga lap... :Ð
Végül hadd ismertessem Klinsmann kezdõ tizenegyét, a második félidei felállást, illetve a négy darab cserét: