A vicces az, hogy nekik lenne igazán értelme ilyesmibe fogni. Ha elfogy az Olaj, és az õ kezükben lenne a gazdaságos, mûködõképes fúziós energia kulcsa... huhh... hát igen. Akkor aztán õk diktálhatnák a világnak mit hogy és merre. ^^
Ám ne felejtsük el, hogy az ITER költsége összeségében elenyészõnek hatnak. 21 milliárd dollár meglehetõsen szerény összeg, ha általánosságban nézzük, a NASA (amely a leggazdagabb ûrkutatási szervezet) évenként 16 milliárdból gazdálkodik jelenleg. Viszont például az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma (DoD) több, mint 600 milliárdból - évente! Ez háromszor annyi, mint amennyi az Egyesült Arab Emírségek éves GDP-je (mi sem vagyunk sokkal elmaradva, ~184 milliárddal).
Ha nagyon akarnák, akkor természetesen áldozhatnának többet, ám túl sok a kérdõjel még az egész körül. Elõször is a kérdés az, hogy egyáltalán fenn lehet-e tartani huzamos ideig a reakciót (ezt még senki sem tudta megoldani), továbbá ki-e lehet nyerni valahogy gazdaságosan az energiát a reakcióból. Ha ki lehet, akkor milyen áron (technológiai és gazdasági szempontból)? Továbbá ha valaki ki is fejleszt egy ilyen technológiát, akkor azt hogy tudja értékesíteni (ie.: nem-e fog hamarosan mindenki fúziós reaktorokat gyártani az "elsõ" által kifejlesztett úton-módon)? Valahogy senkinek sem fûlik a foga, hogy olyasmibe fektessen be, ami esetleg nem térül meg, és mások aratják le a babért.