Nos. Igen. Ez is egy módszer. Gyurkity Péter híre kiválóan mûködik. A címnem ugyanis egyenes folytatása a hír elsõ mondata. Olyan, mint bizonyos offline, nyomtatott napilapoknál az ún. mínuszos hír. Amikor azzal tagolják el egymástól (és teszik figyelemfelkeltõvé) a különbözõ rövidhíreket, hogy az elsõ félmondatukat fettel szedik, mintegy kvázicímet kreálva belõlük. Nyilván akkor lesz szó valódi figyelemfelkeltésrõl, ha úgy szerkesztik a mondat(fele)ot, hogy a legérdekesebb infók kerüljenek a "címbe". Az általad citált hírre is igaz ez. És példaértékû a folytatás: szorosan kapcsolodik a (z ál)címhez (jelen esetben a "legalábbis kötõszó alkalmazásával).
Ezzel ellentétben SzV eme cikkében a következõ címhez: "Itthon forgatják Ken Follett Katedrálisát" egy tartalmilag semmilyen módon és formában nem kötõdõ elsõ mondat kapcsolódik: "Az ember azt gondolná, hogy egy-egy minisorozat sikere révén egyre több meghatározott részt számláló kezdettel és véggel rendelkezõ sorozat készül Amerikában, de ez meglepõ módon nincs így, hiszen még mindig a sok-sok részre elõre tervezett és menetközben írt szériák uralkodnak." (Azt már szinte meg sem említve, hogy borzasztóan suta, már-már magyartalan a megfogalmazás...).
Amirõl beszélsz, stiláris eltérés, gyakorlat. Amihez a jó példákat hozod, az nem jó példa a jól szerkesztett és kivitelezett hírre, munkára.
Nem kell védelembe venni SzV-t. Nem elõször bizonyítja alkalmatlanságát. Nem én vagyok az egyetlen, akinek ez feltûnik.