2 v 3 éve volt egy elég szép esetem. Február 4-én elmentünk a szokásos szánkózás-sizés cuccra, a közeli erdõbe. Azelõtt még nem volt siléc a lábamon. Elõször ofkorsz sima terepen gyakorolgattam, majd egyik haverommal elmentünk olyan 300 méterre a többiektõl. Nem tûnt tú meredeknek az a lejtõ, haverom bement, hát én is. Elestem, de semmi gond nem volt. Második kör, a forgatókönyv ugyanaz, annyi kivétellel, hogy az esés pillanatában a léc maradt a helyén, és nem csatolódott le. Ahogy elestem, hallottam egy enyhe reccsenést, és rögtön elmelegedett a bal lábam. Tudtam, hogy ez bizony törés. Kiszóltam a havernak ilyen nagy lazán, hogy hivjon valakit, mert egyedül innen nem fogok tudni elmenni. Elõször azt hitte, vicc az egész, mivel nem orditottam, sõt, tök nyugodt voltam. Aztán mégiscsak elhitte, elment segitségért. Leszedték a lábamról a bakancsot -pfej, az nagyon fájt-, és feltettek egy szánkóra. EL a kocsiig, majd irány a sûrgõsség. Vasárnap este volt, a röntgen elõtti váróban néhány sorstárs. Megcsinálták a képet, azt mondta az orvos, hétfõn menjünk vissza, majd megmondja az osztályvezetõ fõdoki, hogy mi is a helyzet. Kaptam egy sint, ami miatt egész éjjel nem aludtam. Hétfõn bementünk, és átutalt a megyei kórházba. Nemigazán értettem, miért nem tudnak egy gipszet feltenni helyben :D Kedden derült ki számomra, hogy hoppá, holnap reggel mûtét. Altatás volt, és mivel a sipcsontomból ilyen félhold alakban kitört egy darab, kaptam két drótot a lábamba. A szárkapoccsont is eltörött, de az 'csak simán'. 1 hónapot gipszben volt az egész bal lábam, majd utána kaptam egy járógipszet, térdtõl lefele. Nem volt túl kellemes az elsõ hónapot otthon, jórészt feküdve és ülve tölteni, a második alatt meg bicegve, gipszben iskolába járni. Elsõ nap volt az osztályban egy labda, ó, hát mi ez, meg kell rúgni :D:D Mankókat letettem, bal láb levegõben, jobb lábbal meg elrúgtam a lasztit. Aha, csak ugyebár nincs nekem sem 3 lábam, igy estem egy jókorát. Szerencsére nem lett komolyabb baj ebbõl. A gipsz levétele után még 1 hónapig sántitottam, majd júliusban kivették a drótokat a lábamból. 10 perces mûtét volt, ébren voltam végig. Elõtte persze kaptam érzéstelenitõt, a gerincembe. Elég ramaty érzés volt, amikor a gerincbe belenyomta a doki a tût. Fél évig nem futtam, nem volt focizás, és bár újabb 4 hónapot nem szabadott volna sportoljak, lassan elkezdtem futni, és focizni is. Néha fájt, viszont azóta nincs baj vele. Van egy 8-10 centis heg a lábamon, ami emlékeztetni fog arra, hogy soha az életbe ne húzzak sibakancsot, és lécre se álljak többé :)
Informatika és tudomány
