nagyjából 195 centi vagyok, és olyan 100 kiló, szóval nem egy rugalmas darab.
biciklivel estem már párszor:
tekertem, közben fél kézzel próbáltam elõvenni a mobilt. néztem a zsebem. mire felnéztem, pont kanyarodott felém egy teherautó. meghúztam az elsõ féket, persze még mindig fél kézzel fogtam a kormányt. elõször felemelkedett a hátsó kerék, majd a levegõben eldõlt az egész bicikli oldalra. én fejjel tompítottam a földre érkezést, persze sisakot nem viseltem. 2-3 másodperc gondolkodás után felugrottam, és kissé szédülve begyûjtöttem a mobilom, mert elrepült, majd eltekertem.
eredmény: egy hétig enyhe szédülés, egy monokli, és egy szép nagy volt a halántékon.
volt még egy olyan, hogy egy nagyon lejtõs utcán mentem lefelé. az útról felkanyarodtam a járdára, megcsúszott a hátsó kerék, én meg röptében nekivágódtam az oldalt közlekedõ autónak.
ez annyira nem fájt, csupán a bicikli károsodott, meg az adrenalintól remegtem órákon keresztül...
a legtanulságosabb az volt, amikor egy hegyoldalon próbáltam lemenni, egy olyanon, ahol gyalog is nehéz lett volna. nem szaporítom a szót, lényeg a lényeg, félúton megálltam. erõt gyûjtöttem, majd újra elindultam. nem kellett volna. olyan hirtelen indult meg a bicikli, hogy reflexbõl befékeztem. persze elsõ kerékre álltam. azt az élményt, amikor nézel lefelé a lejtõn, emelkedik alattad a kerék, és repülsz a semmibe, nem ajánlom senkinek. :)
persze elestem, a bicikli valahogy 20-30 métert csúszott lefelé. én oldalra gurultam, útközben még arra is volt idõm, hogy egy két sziklának nekiverõdjek, elütöttem egy kb 5 centi vastag fát, kidõlt, majd tovább gurulva (10. méter) találkoztam egy méternyi magas, meg kb két méter széles sziklával. az megfogott.
kicsit véresen, szakadt ruhában, roggyant biciklivel, de innét is saját erõbõl mentem haza, még egy árva bordatörésem se lett.
hogy ezt miért írtam ide? kórházba csak a gyengék járnak:)