Ajánlom, mielõtt bármit elkezdenél, h N. László Endre könyveit szedd elõ: Aranymosás a Kárpát medencében, asszem 1988-as könyv és van egy újabb, kb. 2001-es, asszem az a címe, h a Dunai aranymosás.
Érdemes olyan szavakra is keresni, mint "aranyász", akkor is lesz pár újabb könyv.
Az elsõ rendkívül részletes és a technikai részleteket is tárgyalja.
A fanyalgóknak csak annyit, hogy amíg állnak az osztrákoknál a hegyek, addig aranytartalmú kõzet is jön a Dunán. Ha lehet hinni a néprajzkutatóknak, akkor évente akár 800g aranyat is kimosott egy ember a Dunából.
Most, hogy elszökõben az arany ára (jósolják az év végi 1000USD/uncia árat, egyes elemzõk szerint meglesz az 1400USD/uncia is (1 uncia=28.35g), azaz 6500-9000Ft/g várható a világpiacon a közeljövõben)
Ha lenne valaki olyan kitartó és szorgalmas, mint voltak õseink, ez havi 430eFt-600eFt bevételt jelent, ha ezen az áron el is tudja adni.
Hazánkban a Magyar Nemzeti Bank volt az a hivatalos intézmény, ami napi világpiaci áron vásárolta fel a mosott aranyat. Épp másfél-két hónapja hívtam fel az ügyfélszolgálatukat, ma ez már nem mûködik így. Arra a kérdésemre, hogy ezzel a ásvány-vagyonnal (ami Magyarországé) kit kell megkeresni, ha hivatalosan el akarom adni, arra azt mondták, h nem õket - ha egy osztrák pénzintézet a magyarországon kitermelt nemesfémért többet ajánl, akkor annak is eladhatom!
Mellesleg: magyarországon KÉZI erõvel bárki termelhet mosott aranyat, ehhez JEGYZÕI ENGEDÉLY szükséges, ami az adott község önkormányzatának jegyzõjétõl kell igényelni - ezt pedig az energiaügyi és bányászati minisztérium egyik csókája mondta nekem telefonon, de talán a Földtani Intézet honlapján is van errõl valami (régebben volt)!
Amúgymeg: még mindig jobb, mintha kocsmába járnál...