South Park sorozat egyik részében volt, mikor játék közben megsérült egy gyerek. Azt próbálták kutyának álcázva elvinni az állatorvoshoz, de valahogy bezáródott egy szekrénybe, ahol felnõtt találta meg. Az egész város összejött, hogy megvitassák, mi történt, stb...
Ekkor Eric Cartman kitalálja, hogy õ most láthatatlanná válik és elhozza a barátjukat a színpadról. Levetkõzik, felmegy a színpadra. Innentõl már nem téma a sérülés, az agresszió, csak az, hogy egy meztelen, 8 éves, dagadt gyerek áll a színpadon.
Ha jól figyeltem eddig, bárki megnézheti, hányezerféleképp lehet megölni embereket a valóságban és a kitalált filmeken. Megnézheti a pornót is késõbb. Nézhet egész életében nyálzó érzelmes förmedvényeket. De soha nem láttam még filmet, ami valós érzelmeket és ebbõl született szexet hamis felhangok nélkül képes lett volna közvetíteni.
Már a biológiai oktatásunk is hamis. Nem tudjuk, hogyan mûködik a testünk, nem tudjuk, hogyan lehet döntésképesen gondolkodni, hatékonyan tanulni. Nem tudjuk, hogyan kell normális kapcsolatokat építeni és különbséget tenni a bennünk született sokféle érzés között. A tanárok alapból arra állnak: gének, testfelépítés, csontok, izmok, stb... - és ahogy a derekad alá ér az oktatás azonnal a fúj szex lesz belõle.
Tudom, hogy nagyon fordítva vagyok bekötve, de nem értem miért. Abban viszont biztos vagyok: ez a mód látható csõdhöz vezetett. Az életünkben, az érzéseinkben, a szexualitásunkban. Ideje lenne másképp.