Az általad mondottakkal abszolút egyetértek, de kiegészíteném. Az én véleményem szerint az egész ott van elbaltázva, hogy elmaradnak a legfontosabb oktatások. Valószínû, hogy egy gyereknek tökmindegy, hogy 6, vagy 7 éves korában tanul meg számolni, meg olvasni. De egyáltalán nem tökmindegy, hogy megtanulja-e, ki õ, hogyan mûködik az ember. Talán azzal kéne kezdeni az oktatást, hogy van tested, lelked, szellemed.
Mit kéne enned, miért fontos, mitõl jó a mozgás? Mire valók a barátok, kortól és nemtõl függetlenül? Hogyan ismerkedj, hogyan viselkedj másokkal? Hogyan tudod fejleszteni gondolkodásodat? Hogyan kell úgy tanulni, hogy azt fel is tudd használni és összekapcsolni a más témákban tanultakkal?
Na most ezt megtanítanák a gyerekeknek már, sokkal egyszerûbb lenne az élet. Ezzel szemben mit tanul a gyerek? Különbözõ tantárgyakat, jól - rosszul, a többségük fenékkel, azaz magol. Az emberrõl elmondják: van csontja, ízületei, izmai, különféle szervei. Aztán pironkodva emlegetik, hogy bizony ivarszervei is. De hogy azok a kapcsolatokban csak másodlagos, harmadlagos szerepet kéne kapjanak, arról egy kukk se.
A fogamzásgátlás valódi értelmérõl meg végképp semmi. Pedig igen érdekes volt számomra, mikor kórházi gyakorlaton azzal szembesültem, hogy 11 éves kislány is volt a nõgyógyászaton, épp szülés után.
A régebben mi volt kérdés: kb. hasonló, a nemek szempontjából durvábban. Ötödik általánosba jártam, amikor a vegyes osztályokat bevezették az oktatásban. A családom kiakadt ettõl. Tõlem meg mégjobban, mert lány létemre 40 évet vártak arra, hogy a barátaim közé nõnemû kerüljön. Addig csak fiúkkal barátkoztam, fiúsítva voltam.
Sok barátnõ kiakadt, hogy õket nem hívták bizonyos programokra, engem meg igen. Volt aki megkérdezte: Õ miért mehet? A válasz: Mert õ fiú. Egy igazi probléma volt, mikor tõlem kérdezték, bizonyos helyzetekben hogy reagál egy lány. Honnan tudtam volna? Kevesebb lánnyal beszélgettem, mint aki kérdezte.