Az a baj, hogy sokan tényleg nem is értik ezt a dolgot.
Nem tudom, mennyire klinikai az esetem, nem nagyon foglalkozom a dologgal(megszoktam,nem tulajdonítok neki nagy jelentõséget,nem betegségként kezelem), de szenvedek tõle én is. És ez nem olyan dolog, amit ha jelen van, el lehetne ütni társasággal, hobbival. Mert olyankor azok sem érdekelnek, akkor sem, ha ott vagy benne. Sõt, akkor fõleg nem.
Én festettem, de az is stresszes, mert az ember tök meztelennek érzi magát tõle. Mármint ha valaki megnézi a képeket.
Szóval nem olyan egyszerû ez a dolog, mint sokan gondolják.
Nekem pl azért egyik kedvenc sorozatom a Dexter, mert valahol átérzem azt az elidegenedést a világtól. Amikor pl csak információ hogy ezzel-azzal kapcsolatban hogy kellene reagálni, de nem megy. Mert nem érdekel egyszerûen. Máskor meg felrobbansz egy hülye kokakóla reklámtól is, annyira elönt az érzelem. Mondjuk ez meg már bipoláris. Nem tudom, azt tudom, hogy el vagyok baszva rendesen, sok megoldás nincsen. Amikor erõsebben rámjön, ez az érzés(semmi sincs, nem is kell semmi,nem is érdekel semmi,minek akármi is),akkor csak túl kell élni a napot.
A trollok meg inkább ne szóljanak semmit, tudom, ez az SG,de van, amikor inkább ne.