én ezt pont fordítva érzem, pont egy vadidegennek könnyû kiönteni az embernek a lelkét
persze ha vannak olyan barátaid akikkel lelki dolgokról is beszélhetsz az jó lehet
nekem mindig felületes volt a kapcsolatom mindenkivel, utoljára kisiskolás koromban voltak barátaim, azóta csak vannak körülöttem emberek vagy nincsenek, jönnek-mennek, senkivel sincs állandó bizalmas kapcsolatom
ivászatról: igen, volt ilyen idõszakom amikor haverokkal berugtunk hétvégenként, de akkortájt éreztem magamat leginkább egyedülnek, azóta a haverok is eltûntek és az üresség is folyamatos