"Ez így rendben is van, de ez akkor sem jelenti azt, hogy a magyarok elöl futamodtak meg. Ez pontosan annyit jelent csak, hogy nem tudjuk pontosan miért vonultak vissza, ezért nem kéne ebbe többet belemagyarázni."
Akkor lenne 100% belemagyarázás, ha ez lett volna az egyetlen olyan példa, hogy egy nagyhatalmat, egy elnyomót, egy minket leigázni kívánót túl élünk. Egyik nagy birodalom, vagy nagy hódító sem létezik már. Mi évezredek óta itt vagyunk Európa kellõs közepén kontinuitásban, holott szinte a fél világ bepróbálkozott már. Az ég világon semmi logikusnak tûnõ magyarázat nincs arra, hogy egy ilyen számszerûleg kis nemzet ezt, hogy bírta véghez vinni.
"Az 56-os forradalomnak természetesen volt hatása a keleti blokkra, ezt nem akarom vitatni. De mondjuk a világ többi része, akkor éppen hogy le sem szarta az eseményeket. Valami csatornával voltak éppen elfoglalva a Sínai-félszigeten. :)"
Ez olyan, mint amikor egy gáton megjelenik az elsõ hajszálrepedés... onnantól dolgozik a víz. Ha azt a hajszálrepedést te okoztad...
A világ többi része valóban nem velünk foglalkozott, de ezt már megszokhattuk. Amióta világ a világ, mindig cserbenhagytak, vagy elárultak minket. Erkölcsileg (is) van mit tanulniuk tõlünk...
"1956 után elmúlt még kb 30 év mire a SZU összeomlott. Ebben leginkább a szocialista rendszer mûködése, életképtelensége játszott szerepet."
Ez volt a "víz" :)
"Nem gondolom, hogy ebben (mármint a SZU bukása) a magyarság tettei kiváltó okként szerepeltek volna. Inkább azt mondanám, hogy még mindig annak a rendszernek az öröksége miatt tartunk ott ahol tartunk."
Én úgy gondolom, hogy az 56-s forradalom tekinthetõ "hajszálrepedésnek" azon a gáton. Annak a rendszernek az örökségét pedig még jó pár évtizedig érezni fogjuk...
"Ezzel kapcsolatban lehetne prezentálni valami forrást, pl. dokumentum, statisztika (a megbetegedésekrõl)? Mert ha nem akkor, csak hangzatos levegõbe pufogtatás."
Így van, jó lenne valami forrás, de önmagában az a dolog, hogy nincs forrás megjelölés, még nem kell feltétlenül azt jelentse, hogy ez egy hasra ütésszerû adat. TV-ben ritkán hangzik el hivatkozás, vagy tényszerû felsorolás... általában mindenki csak kijelent... sajnos ez ilyen...
Látod, hogy egy HVG is milyen módszerrel közöl hírt, ráadásul milyen stílusban...
"Nyilván ez a gyógyító szellem mutatkozik meg a IX, és X. században tett kiruccanásainkban is."
Érzem az iróniát, és nincs is ezzel gond. Bárki, aki járt történelem órára, annak ez lett volna a válasza. Itt is, és egyéb topikokban is már utaltam arra, hogy nézzük meg az úgynevezett "kalandozások" miértjét is... ehhez az a legjobb, ha ajánlok hozzá irodalmat.
Ebben a könyvben részletesen foglalkozik a szerzõ a "kalandozásokkal". Érdemes elolvasni. Kicsit más megvilágításba állítja a dolgokat, meglehetõsen kiváló érveléssel, és pontos adatolással...
"Ezt pl. mi dönti el? Én magyarnak vallom magam, és szeretnék tenni - úgy gondolom teszek is - azért, hogy jobban éljünk. De ki dönti el, hogy mi a helyes irányú tenni akarás? Lehet, hogy én egészen mást gondolok arról, hogy mit kéne tenni és mi a félrevezetõ információ, mint te. Most akkor kinek van igaza, ki az "igazi" magyar?"
Te döntöd el. Te döntöd el, hogy azon az úton jársz erkölcsileg és szellemileg, amit mondjuk követtek az õseid is, vagy valami újra adod a fejed. Ilyen dolgokban az én tapasztalásom az, hogy az új mindig csak idõleges, és csak káoszt teremt. A régi idõvel mindig felülírja.
Azt, hogy kinek van igaza, és ki az igaz magyar, majd az idõ dönti el. Mindenkinek úgy kell cselekednie, ahogy õ jónak érzi, és ahogy a szíve diktálja. Az a lényeg, hogy a cselekedet építõ jellegû legyen, de csak is erkölcsileg tiszta úton. Tehát, ha valamely történész akár pozitív, akár negatív irányba saját maga által tudottan hazudik, azt valószínûleg az idõ nem fogja igazolni... hogy ez mennyi idõ, az egy jó kérdés lehet. Ilyen nagyságrendû dolgok ritkán szoktak egy emberöltõn belül igazolódni...
Ha Te mást gondolsz mint én, azzal semmi gond. Az a lényeg, hogy egymásnak ne tegyünk alá. Tehát csak azért, mert más a véleményünk ne nyilvánítsuk hülyének a másikat. Nézd meg, hogy milyen lendülettel szoktak egyesek jelzõkkel dobálózni csak azért, mert beléjük éppenséggel mást "vertek"...
Az a legfontosabb, hogy befolyásoltság nélkül, tárgyilagosan tudjuk a bennünket érintõ ellentétes állításokat meghallgatni, majd onnan kicsemegézni azt az "igazságot", ahogy szerintünk voltak a dolgok... a többi megint csak az idõ dolga... 20 évvel ezelõtt a finn-ugor elmélet beton stabilnak tûnt. Aki ellenne mondott valamit, ugyanúgy gúny tárgya volt, mint mondjuk most a Szaniszló, vagy egy Pap Gábor, vagy egy Szántai Lajos. Mára a finn-ugor elmélet halott. Élt durván 150 évet, és pár évtizedig még biztos fertõzni is fog... egyszer erre a sorsra fog jutni a "kalandozások" és a többi, rendre a negatív irányba ferdítõ tétel is. Remélem...