A legfontosabb, hogy olyan zavaróberendezéseket, EMPt hasonlókat kell fejleszteni, amiknek hatására a komputerek, célkeresõ rendszerek már nem biztos hogy jobbak lesznek mint az ember... figyelembe véve az elõállítási költségeket is.
A világûrben alapból vannak káros sugárzások, napkitörések, amik töltött részecskékkel bombázzák a hajót, a Jupiter vagy a Szaturnusz körül szintén erõs a mágneses sugárzás és így tovább. Ez "sima" elektromagnetikus zavarással aligha lehet überelni. ;)
Továbbá ne felejtsd el, hogy itt több ezer, tízezer, százezer km-es távolságokról beszélünk. A pilóta szeme ehhez édeskevés, neki is kell tûzvezetõ rendszer, tehát ugyanott vagyunk.
Egy torpedót, ami nem tud manõverezni, simán be lehet mérni és kilõni.
Elolvastad a korábbi hozzászólásokat? Egy irányítattlan lövedéknek nem sok értelme van egy manõverezni képes jármû ellen.
Ha manõverezik, össze lehet zavarni a célzórendszerét.
Hogy szándékozod ezt véghezvinni? Azért ez messze nem olyan egyszerû dolog.
A való életben például éppen azért kezdenek aktív védelemben gondolkodni a helikopterek és repülõgépek esetében (nevezetesen egy lézerrel próbálják a közeledõ rakéta infravörös érzékelõjét elvakítani, tönkretenni), mert a csalik szórása már nem kellõen hatékony. Egyszerûen annyira érzékenyek a mai légvédelmi rakéták infravörös fejei, hogy könnyedén megkülönböztetik a csalit a valódi helikoptertõl / vadászgéptõl.
Meg tudják kerülni a csatahajót, hogy oldalról és hátulról támadjanak a védtelen részekre.
Továbbra is javaslom, hogy olvasd végig a topicot. Több (tíz- vagy száz-) ezer km-rõl képes egy "csatahajó" rakétát indítani. A vadászgépnek ekkora távot megtennie minimum egy napos idõ. Amire odaér a "csatahajóhoz", az már bõven szétlõtte nemcsak a vadászgépet, de a vadászgép bázisát is.
Egy korábbi hozzászólásomból (ettõl még továbbra is javaslom, hogy olvasd végig a topicot, hogy a DeltaV és hasonlókat megértsed):
A Harcérintkezés részben lévõ távolságokat nézzed. Mi a különbség egy 10 tonnás "ûrvadász" és egy 1000 tonnás "ûrfregatt" között?
Az elõbbibõl a pilóta létfenntartó rendszerei, 24 órás készletekkel és maga a pilóta legyen mondjuk 250kg. A pilótafülke és berendezései legyenek mondjuk 150kg. A géptest 500kg, a fõhajtómû 50kg, a kormányhajtómûvek 50kg. Legyen 8 tonna üzemanyagunk (mondjuk 6km/s deltaV, de ez elképesztõen jó arány lenne, ez a 6km/s annyit tesz, hogy a Földrõl a Holdra képes lenne ~26 óra alatt megtenni az utat), marad 1 tonna hasznos terhünk a fegyverzetre és az érzékelõkre.
Az 1000 tonnás ûrfregatt arányai 10 fõs személyzet esetén: személyzet és lakómodul, 5 évre szükséges ellátással, növénykerttel: 150 tonna. Reaktor/hajtómû 4x (4x1200MW termikus teljesítmény, egyenként 4x 300kN tolóerõ): 80 tonna, Hajtómû Radiátor-rendszer: 10 tonna. Ûrhajó szerkezeti tömege: 60 tonna. Üzemanyag-mennyiség 600 tonna (nagy tolóerõ / NTR esetén ~20km/s, nagy ISP esetén ~35km/s deltaV). Hasznos teher (fegyverzet és érzékelõk) 100 tonna.
Namost, nekünk van egy ûrvadászunk, ami 10 tonnás tömeggel bír, 1 tonna fegyverzet fér rá, és van 6km/s deltaV tartaléka. A baj annyi, hogy neki oda-vissza kell mennie, tehát 3km/s oda és 3km/s vissza. Azt már leírtuk, hogy az ûrvadász "hatótávolsága" durván egy Föld-Hold út, vagyis hozzávetõleg 384'000 km. Ezt a távolságot 1 nap alatt teheti meg. Ha az indító anyahajója nem "rohan utána", akkor él a 3km/s "hatósugár", ez legjobb esetben is legfeljebb egy-másfél százezer km "mûködési hatósugár", úgy, hogy a manõverezésre nincs komoly tartaléka. Ismét visszautalnék a lézerfegyvereknél írtakra, egy lézerágyú pár tízezer km-es, komoly technikai ugrás esetén is legfeljebb pár százezer km-es hatótávolsággal rendelkezik. Tehát szegény ûrvadászt már ilyen távolságból veszély fenyegeti. Természetesen megpróbálkozhat elkerülõ manõverekkel, vagyis folyamatosan véletlenszerû mozgást végez, hogy a lézer fókuszát elkerülje, de egyfelõl az üzemanyagot használja e közben, másfelõl a pilóta pár órányi ilyen rázógép után már valószínûleg sírva könyörögne, hogy találják már el. :)
Akkor egyszerûsítsünk: vegyük ki a pilótát, így már nincs szükség visszaútra, csak arra, hogy a célponthoz odaútra kihasználhassa az üzemanyagát, és teljes, 6km/s deltaV értékét. Ennyi. Az 6km/s egy rakéta esetén azt jelenti, hogy mivel nem kell visszatérnie, ezért teljes egészében a rendelkezésére áll. Vagyis amíg egy vadászgép nem képes a Föld körül keringve elérni a Holdat, mert utána nem tud visszatérni, addig a rakéta erre képes lehet.
Akkor mi szükség vadászgépre? Visz az ûrfregattunk 8db 10 tonnás rakétát, a maradék 10 tonnából lesz rajta egy decens érzékelõ, és marad 10 tonna egy önvédelmi lézer- vagy kinetikai-ágyúra.
Ahhoz, hogy az ûrfregatt elkerülje az ûrvadászt, elkezdi változtatni a pályáját, a vadász kénytelen lesz követni a változtatást, koptatva a deltaV-jét. A fregatt megteheti ezt, hiszen legfeljebb lassabban jut haza. De a vadászgépnek egy ponton túl eljön az idõ, hogy nem fog tudni visszatérni az indító hajó pályájához. Az indító hajó meg futhat a vadászai után, hogy a pilótái ne fulladjanak meg ... :)
Gondolok ez alatt elsõsorban a hajtómûvekre, azokra nem lehet pajzsot rakni, a fúziós lángok elvakítják a szenzorokat, így védtelenek, és pár atom vagy antianyag torpedó hatására megrepednek, kifolyik a plazma, és egy hajóblokknak annyi.
Ismét: a Sci-fi filmekbõl indulsz ki, amelyeknek nincs semmi közük a realitásokhoz. Miért kellene a hajtómûnek folyamatosan mûködnie? Egy termonukleáris/kémiai meghajtásnál a hajtómû élettartama alig pár óra, legfeljebb nap lehet, és nincs is elég üzemanyag a folyamatos mûködéshez. De a Newtoni / Kepleri fizika miatt ugyebár erre szükség sincs. A folyamatosan mûködõ hajtómûvek, mint az ion-hajtómû, VASMIR és társai pedig szánalmasan kis tolóerõt adnak le, alig pár száz Newtont, legfeljebb. Ilyeneket jól lehet használni, hogy mondjuk a Földrõl eljuss a Szaturnuszhoz, úgy 2-2,5 év alatt, de harci manõverekhez teljesen alkalmatlanok.
Továbbá mi értelme lenne atom- meg anti-anyag robbanófejeknek? Egy 16km/s relatív sebességû 100kg-os tárgy annyi energiát szabadit fel becsapódáskor hozzávetõleg, mint a Hirosimai atombomba. Nincs szükség méregdrága és nehezen elõállítható antianyagra, egyedül a relatív sebességre kell ügyelni...
2 : Használhatók gázködökben, aszteroidamezõkben is, ahol a torpedók és nagyhatótávolságú szenzorok nem.
Attól tartok ismét a Sci-fi filmek áldozata lettél. A gázködök nem átláthatattlanok, legfeljebb ha egy éppen kialakulóban lévõ naprendszer középpontját nézed. De ott amúgy sem bölcs dolog harcolni. A gázködben simán ellátsz több millió km-re is, legfeljebb az "üres" ûrhöz képes egy-egy fellelhetõ atomhoz képest ott lesz 1000 atom. Még mindig a világûrrõl beszélünk, ahol nincs számottevõ nyomásérték.
Az aszteroidamezõ se úgy néz ki, ahogy a Csillagok Háborújában láttad, az aszteroidák közötti távolság a Föld-Hold távolsággal vetekednek a Naprendszer aszteroida övében. A Voyager szondák pedig átvágtak a Szaturnusz gyûrûin, amely szintén egyfajta aszteroidaöv.
Ami különösen felértékeli a szerepüket, az az, hogy a csaták végsõ célja egy bolygó elfoglalása.
Na most, a légkör meg tudja védeni a vadászokat, a bolygófelszín felett már korántsem olyan feltûnõ egy hõfolt, fõleg ha közben gigarobbanások ostromolják a csatahajót. A radar ellen lehet védekezni, így a vadászok szépen betámadhatják az orbitális pályára állt csatahajók alfelét.
Illetve támogathatják a földi csapatokat is. A torpedó erre nem alkalmas. A csatahajó nem képes városok elfoglalására.
Az ágyúival elvileg irthatná a védõket... gyakorlatilag a fontos létesítményeket beásott óriáslövegekkel lehet védeni, amik szétszednék az ûrcsatában legyengült hajókat. Meg egyébként is, egy gigaágyú nem arra való, hogy gyalogságra puffogtassanak vele, energia lehet van bõven, csak épp az ágyú élettartama nem végtelen, elkopik a sok energiától.
Ez már nem ûrharc, hanem a bolygóközi megszállás kérdése.
Nem kell egy "csatahajónak" automatikusan alacsony bolygó körüli pályára állnia, a lényeg, hogy az ûrbéli fölényt megszerezzék. Utána már csak azt kell megoldani, hogy az orbitális bombázásra felkészüljenek. Ez lehet egy közelben kóricáló aszteroida (a Föld közvetlen közelében is rengeteg aszteroida található, a NASA jelenleg azt tervezi, hogy egy ilyet látogatnának meg 2020 után). Erre az aszteroidára leszállnak, ráépítenek egy hajtómûvet, amely nem más, mint egyfajta gyorsítóágyú. Az aszteroida saját elporlasztott anyagát elektromagnetikusan felgyorsítják, így hozva létre tolóerõt. Aztán az aszteroida szép lassú, spirális pályán becsapódik a bolygóba. A vadászgépek nekiállhatnak felszállni, de a nagy távolságok miatt lehet, hogy nem is lennének képesek elérni az aszteroidát. Szétlõni egy több km-es aszteroidát pedig nem egyszerû dolog.
Egy aszteroida eltéritése a Földbe való becsapódás elõl eféle elektromagnetikus gyorsítókkal (Mass Drivers), ugyanezzel a módszerrel lehet becsapódásra kényszeríteni is...
lézer szétoszlik és visszatükrözõdik a páncélról, az ágyúk elöl kitér, a rakétákat meg lelövi.
A lézer effektív hatótávolsága sokmindentõl függ, én mondjuk pár ezer km-re saccolom a hatásos lõtávolságot, a légkörben képesek a légköri torzítás ellenére több száz km-et elérni, tehát azért pár ezer km-en belül a fókuszt megoldani annyira nem nehéz.
A lövedékek is lehetnek irányítottak, ugyanúgy, ahogy léteznek irányított tüzérségi lövedékek, amelyek a GPS koordináták vagy lézer-nyaláb segítségével határozzák meg a célpont helyzetét, és ki kormányfelületekkel irányítják magukat. A lövedék a sebességét egy gyorsítóágyútól nyeri (hogy az most kémiai robbanás által, elektromágnesesen, vagy egyébb úton gyorsítja fel, már más kérdés), az ûrben pedig kis rakétahajtómûvekkel képes a pályájának bizonyos szintû változtatására. Ez persze még mindig kevés ahhoz, hogy egy komolyabb pályaváltoztatást lekövessen, de arra elég, hogy az ellenfél ûrhajójának üzemanyagot kelljen elhasználnia ahhoz, hogy kitérjen elõle - márpedig ez esetben az üzemanyaghasználatra való kényszerítés taktikailag hasznos dolog. Csak addig tud kitérni a közeledõ lövedékek elõl, amíg rendelkezik felesleges üzemanyaggal. Ha túl sokat éget el belõle, akkor kockáztatja azt, hogy biztonságos pályára tudjon állni, vagy vissza tudjon térni a saját bázisára.
A rakéta lelövése pedig olyan dolog, hogy a kérdés az, hogy hány rakétát indítottak rá, és a rakéta hány harci fejet enged ki, mielõtt lelövik. Ahogy korábban már kitértem rá, egy rakéta tömege több tonnás, akár több tíz, sõt, több száz tonnás lehet, és célszerû több harci fejjel is ellátni, amelyek aztán mind-mind különálló kis rakétaként közelednek tovább. Az, hogy egy rakéta-hullám mennyire lesz sikeres a közeledõ rakéták számától, és a célpont ûrhajó védelmi rendszerének hatékonyságától fogg függeni.
Szabadjon továbbá megjegyeznem ismét, hogy a rakéta és a vadászgép ugyanaz, csak az utóbbit ember vezeti. Tehát ha az ellenség képes a rakéták lelövésére, akkor a vadászgépet is képes lesz.
Közelebb kell érni, és akkor már a vadászok is használhatók.
Ezt hogy szándékozol elérni? Megkéred az ellenséget, hogy amíg a közelébe nem érsz, addig ne lõjjön rád? :)
A rakétákat össze tudják zavarni hõkibocsátó elhárító testekkel, EMPvel meg egyebekkel.
Hõkibocsátó elhárítõ testek? Egy ûrhajó hõkibocsátását csak úgy tudod imitálni, ha egy hasonló méretû, hasonló mennyiségû hõt kibocsátó testet dobsz ki. Effektíve az ûrhajód mását. Itt nem jöhet szóba a repülõgépeken / helikoptereken használt csali, mert azok csak pár másodpercig égnek, ráadásul sokkal kisebb a méretük, mint a te ûrhajód hûtõradiátorának. Nem okozhat problémát a rakéta szoftverének megkülönböztetni a kettõt egymástól (már most képesek erre a levegõ-levegõ és a föld-levegõ rakéták).
Hatékony EMP-rõl én még nem tudok. Leszámítva a nukleáris robbanást, de felteszem nem akarsz egy ilyet felrobbantani a saját hajód mellett. Továbbá célszerû alapból elég komoly sugárvédelemmel felszerelni a rakétát is, hogy azért egy napkitörés közben is lehessen használni.
e az automata védelmi rendszerek nem lesznek a topon, miután a csatahajó mellett már felrobbant pár termonukleáris töltet, azután nagy lyukak lesznek a védelmi hálón, amit elfogó vadászokkal lehet betömni.
Amint mondtam, nem túl célszerû termonukleáris tölteteket robbanófejnek használni. Lehet, de inkább irányított (formázott) töltetként, amely valamiféle sûrû anyagot (U238 vagy Wolfram például) "robbant" egy meghatározott irányba. Tehát nem a robbanás maga, hanem a robbanás következtében a célpont felé kilõvellõ anyag lesz a veszélyes a célpontra.
Az Orion-féle meghajtás "hajtótöltete", a pirosas (lilás?) rész a termonukleáris töltet, a hajtóanyag a tetején lévõ vékony kék Wolfram réteg, azt lövelli a robbanáskor a hajó pajzsa felé
A kisebb fregattoknak nincs olyan hûdejó védelmi rendszere, a fõlövegük viszont kárt tehet a nagyobb hajókban is, azok ellen is jók lehetnek a vadászok.
A nagy kérdés, hogy mennyire hatékony a védelmi rendszer, és mennyi célpont (rakéta / lövedék) közeledik felé, mekkora sebességgel. Amíg csak pár célpont (mondjuk 4-8) közeledik, addig egyetlen MW szintû védelmi lézer is elég lehet a védelemhez, úgy számolva, hogy egy-egy célponthoz kell mondjuk 5 másodperces besugárzási idõ, a lézer effektív hatótávolsága mondjuk 5000 km, és percenként kétszer tud tüzelni, a közeledõ rakéták sebessége pedig mondjuk 15km/s.
Pl én egy sugárpajzsot úgy képzelek el, hogy szétszórja a koherens sugarat mint a tejüveg. Szilárd dolog átmehet rajta.
Maradjunk a realitásoknál: ilyen sugárpajzs nem létezik.
Vagy a részecskepajzs lehet olyan mint a vízfelszín : a gyors lövedék szétesik a becsapódásnál fellépõ ellenerõtõl, a lassú áthaladhat. Még mindig szigonnyal halászunk, nem golyóval.
Ismét: ilyen nem létezik a valóságban, és nem tudom, hogy lehetne egyáltalán megvalósítani az adott körülmények között. Ahhoz rengeteg részecskére van szükség, hogy ezt megvalósítsd. Hogy tartod a részecskéket a helyükön? Mekkora tömegû részecske kell, hogy egy 10+km/s sebességû tárgyat meg tudjon állítani? Stb...