Ö egy termonukleáris robbanás a két csatahajó közt félúton azért kicsit durvább mint a sima kozmikus sugárzás.
Mekkora távolság van a két csatahajó között? Legyen 300'000 km. Milyen közel kell robbannia, hogy hatása legyen?
A magaslégköri termonukleáris robbantások az 1950-es és 60-as években alapjában véve fõleg a földi célpontok ellen hatásosak, a légköri ionizáció miatt. Egy LEO (alacsony föld körüli pályán keringõ) mûholdnak pár ezer km-en belül kell legyen a robbanási epicentrumnak, hogy az EMP kihatással legyen rá. Csakhogy a LEO mûholdak jellemzõen nem rendelkeznek sugárvédelemmel, mégpedig azért, mert a Van Allen övön belül helyezkednek el, így a Van Allen öv megvédi a napkitörésektõl (töltött részecskék, hasonlóan az EMP-hez). Ezért sebezhetõek. Itt egy viszonylag egyszerûen megfogalmazott PDF a Föld körül keringõ mûholdak nukleáris robbanás általi veszélyeztetéseinek. A konkluziója az, hogy meg kell erõsíteni a mûholdak sugárvédelmét.
Egy bolygóközi ûrhajón amúgy is erõs sugárvédelemre van szükség, hiszen a napkitörésektõl nem védi semmi külsõ hatás, csak a saját sugárpajzsa.
Szóval EMP-re építeni egy ûrhajó esetén nem túl bölcs dolog - túl sok sugárvédelme van ahhoz egy ûrhajónak, hogy esélyesen kárt okozhasson a fedélzeti rendszereiben egy EMP. Továbbá túl közel aligha kerül az EMP harci fej, hiszen ugyanúgy igyekszik kilõni a közeledõ rakétát / lövedéket, ahogy minden más harci fejet is.
Az elhárítótestek is fejlõdni fognak, pl irányított hõsugárnyalábokkal bombázni a torpedókat.
Magyarul Infravörös tartományban mûködõ lézerrel próbálod eltalálni a közeledõ rakéta optikáját, és így elvakítani. Errõl már beszéltünk a topicban. Ez egy mûködõképes dolog, a lézeres aktív védelem terén, viszont nem "fejlõdni fognak", ezek már ma is léteznek, például az AN/AAQ-24 DIRCM.
A probléma is ismert: itt is egy lézerrõl beszélünk, tehát el kell vele találni a lézer optikáját, és elegendõ energiát közölni vele, hogy megrongálódjon. Itt is probléma a fókusz, ezért túl nagy távolságból nem effektív, tehát nem fogod tudni soktízezer km-rõl megvakítani a rakétát. Pár ezer, de lehet, hogy csak pár száz km-en belül mûködõképes ez az opció. A hátránya is ismert: ezzel csak az optikai rendszert lehet tönkre tenni. Tehát ha a robbanófej végsõ fázisban más tartományban mûködõ érzékelõt használ (radar, vagy látható fény, és az optika lencséje megszûri az infravörös tartományt), akkor ellene hatástalan az eféle megoldás.
A kard és a pajzs elve mindenhol, így a világûrben is mûködik. Ha a rakéták optikáját veszély fenyegeti, akkor olyan megoldás felé fordulsz, amelyet ez a fajta veszély nem fenyeget.
Alapvetõen kérdés mibõl indulunk ki. Régen senki nem hitte volna el a vasból készült hajót, hangnál gyorsabb repülést. Ma lehetetlennek tûnik, hogy valamiféle antigravitációval kompenzálják a pilótára ható gyorsulást, ez nem biztos hogy a jövõben így lesz.
A topic indításakor kifejtettem, hogy ez a valóságot illetve a Hard Sci-fi (reális tudományos-fantasztikum) területére korlátozódik. Nem foglalkoztam és a topic sem foglalkozik a jelenleg a fantasztikumhoz, és nem a tudományoshoz tartozó dolgokhoz. Emiatt nem foglalkozom az antigravitációval sem.
Antigravitációra a gyors csillagközi ûrutazáshoz is szükség lesz, különben már a fénysebességre gyorsulás is minimum egy év.
Tömeggel rendelkezõ tárgy nem érheti el a fény sebességét a tudomány mai állása szerint. Tehát lásd mint fent.
Hogy kifújja a reaktorból a feles plazmát. Anélkül csökkenteni kell a reaktor teljesítményét.
Miféle reaktorból??? Nukleáris reaktorban nem nagyon keletkezik plazma, ha igen, akkor már régen rossz. A nukleáris reaktorra épülõ hajtómûvek, mint a NERVA vagy a Timberwolf esetén a reaktor csak akkor mûködik, ha teljesítményt vagyis tolóerõt ad le. De itt ismét visszautalnék arra, hogy a kétmódú (energiatermelõ + tolóerõt adó nukleáris hajtómû) esetén a reaktor "üzemmeleg", és a reaktortéren csak akkor nyomsz át folyékony hidrogént, ha tolóerõt akarsz létrehozni, a hulladékhõt addig radiátorokkal sugárzod a világûrbe. A hárommódú reaktor ugyan ez, de folyékony oxigén hozzáadásával a felhevített hidrogént még el is égeted, így plusz tolóerõt kapsz, de sokkal rosszabb specifikus tolóerõ (adott tömegbõl kinyerhetõ tolóeró) árán.
Plazmahajtómûnél mint a VASMIR pedig a tolóerõt adja a plazma, de éppen emiatt nem képes fizikailag sem nagy tolóerõt leadni. Ez pedig annyit tesz, hogy felesleges a hajtómûnek mûködnie, hiszen a harci manõverezésre valamilyen nagy tolóerejû hajtómû (nukleáris, vagy kémiai) szükséges.
Az antianyag torpedót a vadászra is fel lehet rakni.
Attól tartok, hogy még mindig nem olvastad el a topicot...
Nem ugyanaz. A vadászgép képes arra, hogy ellenséges torpedókat leszedjen, kihasználja a roncsok és törmelékek takarását, és így megkerülje a csatahajót.
Attól tartok, hogy a kepleri / newtoni fizika részét még mindig nem érted a világûrnek. Ha te el akarsz jutni A-ból B-be, ahhoz relatív sebességre van szükséged. A Föld körüli alacsony keringési pályán (LEO) ez hozzávetõleg 9,1km/s deltaV-t kell elérj. Ha gyorsan, közvetlenül akarsz a LEO-ról Hold körüli pályára érni (LLO), ahhoz 4,04km/s kell, ezt pedig a pálya elején kell közölnöd. Ha egyszer elindultál LEO-ról LLO felé (vagy fordítva), akkor a pályaváltoztatás deltaV-je relatív marad, nincs olyan, hogy félúton megállsz, ha menet közben úgy döntesz, hogy pályát változtatsz, és mondjuk közvetlenül vissza akarsz térni (fordulni) LEO-ra, akkor lehet, hogy kétszer ekkora deltaV-nél is nagyobb relatív sebességet kell produkálnod.
A Föld-Hold viszonylat DeltaV értékei
A világûr nem olyan, mint a légköri csata.
Visszatérve a rakéta vs. vadászgép vitára. A rakéta ugyan arra képes lehet, mint a vadászgép. Elvégre is a rakéta olyasmi, mint egy ûrszonda. Ha úgy programozod be, akkor ugyanúgy képes mondjuk egy aszteroida "mögött" dekkolni, és így megpróbálhat a célpont közelébe jutni. A rakétáknál pedig már korábban kitértem arra, hogy egy rakéta valószínûleg több kisebb harci fejet is szállít, tehát ugyanúgy képes lehet az ellenséges rakéták elfogására, mint egy vadászgép - csak éppen mivel a rakétának nem kell visszatérnie az indító jármûre, azonos tömeg esetén sokkal nagyobb a DeltaV-je.
A vadászgép irányítórendszere kibírhat olyan áramingadozást, ami egy sokkal érzékenyebb chipet használhatatlanná tenne.
Mi kényszerít arra, hogy a vadászgépben másféle elektronikát használj, mint egy rakétában? Jelenleg a légköri vadászoknál ugyanolyanokat használnak...