Ha a jövõben már nem fognak régi processzorokat gyártani egyáltalán, csak hiperfejlett kvantumchipeket, akkor ott elég ha 1-2 atom elmozdul és meghülyülnek.
Szerinted a mai vadászgépekben, rakétákban talán a sarkon kapható procik találhatóak meg? Egy fenét. Az F-22A Raptor számítógépe a CIP (Common Integrated Processor) köré épül, Intel i960-on alapul. Az Eurofighter új procijai pedig specifikusan a géphez készültek.
A fénysebesség nem átléphetõ, levegõnél nehezebb repülõ szerkezetet készíteni meg képtelenség, azt is teljesen komolyan gondolták...
Egyébként érdekesnek tartom, hogy mennyire bizonyítottnak tekintenek olyan dolgokat is, amiket semmilyen kísérlet nem igazolt.
Rossz a hasonlatod. Leonardo is foglalkozott a levegõnél nehezebb repülõ szerkezetek problémájával. Esetében azonban nem az ismert fizikai törvények akadályozták meg a megalkotásban, hanem a hiányzó technikai megoldások (mint például a belsõégésû erõforrás).
A fénynél gyorsabb haladás az elméleti fizika törvényeibe ütközik, nem a technikai korlátokba...
Ûrbombázással nem lehet elfoglalni városokat, bolygókat, gyárakat, ha a szembenálló felekben kicsi józanság is lesz, valszeg meg is tiltják, hogy tömegpusztító fegyvereket alkalmazzanak az élõerõ ellen.
Hogy egy, az általam felvázolt aszteorida-eltérítés mikor elfogadható katonai / politikai döntés, az az adott szituációtól függ. Ahogy Raptor rámutatott, bizonyos esetekben életképes megoldás, mert például megszállni képtelenek lennének a Földet, ellenben a sorozatos aszteorida-bombázásokkal még is ki tudnának csikarne egy számukra kedvezõ békeajánlatot.
Egyébként a bombázás is csak addig olyan hatékony, míg nincs bolygóvédelem. Oda nyugodtan le lehet rakni óriási lövegeket, amik szanaszét szedik a csatahajókat.
A Föld felszínérõl igazából csak a LEO pálya érhetõ el "kényelmesen", egy magasabb pályán keringõ ûrhajó már könnyedén megvédheti magát a közeledõ rakétától. Földi telepítésû lézerrel nem túl hatékony lenne támadni az ûrbéli támadókat (a légköri torzítás rájátszik a fókuszra...). Kinetikai ágyúval pedig egy magas pályán keringõ ûrhajót eltalálni nem túl esélyes.
Persze lehet olyan távolságból is lövöldözni, ahol már nem tudják eltalálni a hajókat. Akkor viszont elég idõ marad arra, hogy a lövedékek pályáját miliméterre pontosan kiszámítsák, és aztán megsemmisítsék õket.
Egy több km-es aszteroidát úgy megsemmisíteni, hogy a felsõ légkörben elégjen már lehetõleg a nagyja nem egyszerû manõver... Nem véletlen, hogy az ilyen aszteroida-védelmi elképzelések elsöprõ többsége ûrbéli megoldást (mint a Mass Driverek használata) javasol.
A railgunok meg lézerek élettartama valószínûleg nem lesz ám végtelen, X lövés után karbantartásra szorulnak, addig a csatahajók védtelenek maradnak, a felmentõ flottára is gondolni kell.
Ez megint szituáció függõ. Ha a Földet ostrom alá venné mondjuk az Egyesült Marsi Kolóniák flottája, akkor feltehetõen felmentõ sereg aligha jön a Külsõ Naprendszerbõl, és ha jön, akkor is elõször szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a Föld körül keringõ flotta védekezés szempontjából elõnyben van. Persze az EMK flotta is valahogy legyõzte akkor a Földi Flottát. :)
De mondom, a genfi egyezmény is létrejött, valószínûleg a jövõben is követelni fogják, hogy ne lehessen élõerõ ellen tömegpusztító dolgokat alkalmazni, aki mégis megteszi, annak számolnia kell a diplomáciai következményekkel.
Az egyezmények elõször is csak arra vonatkoznak, aki aláírja õket. Aki nem írja alá azokat, és nem ratifikálja, azokra nem vonatkozik.
Másfelõl ha valaki kilométeres aszteroidákkal dobálódzik, akkor feltehetõen kevésbé aggódik a politikai követkemények miatt. :)