Leírom az érveim, majd az olvasók eldöntik ki mit fogad el:
"A világûrben nincs légköri torzítás, úgyhogy az infravörös vagy optikai észlelés/rávezetés sokkal hatékonyabb lehet. "
1 : A jelzavarást ki lehet terjeszteni infratartományba is, hogy hamis jelek tömegével árasszuk el a szenzorokat. Ha ezt be tudják mérni, akkor ezt el lehet végezni pl apró szondácskák tömegével is. Ilyesmi nem csak egy kishajó érdekét szolgálhatja, hanem a hajótest felé tartó rakétákét is.
Távcsõ nagyon jó amíg egy nagy célpont kiszámítható pályán mozog, ha kicsi összevissza cikázik, akkor kevésbé...
Ha több rakéta megy a hajó felé, több elhárítórendszernek kell foglalkoznia velük.
Nem hiszem hogy lenne olyan kombinált rendszer, amit a világon semmi nem zavar meg.
A rakétát a hajótesttõl 100m re, vagy még rövidebb távon is ki lehet lõni gépágyúkkal, energiafegyverekkel.
Ha valamit nem tudnak pontosan bemérni, akkor annak esélye hogy zárótûzzel eltalálják, a távolsággal szvsz négyzetesen csökken, ugye területképlet alapján. Tehát ha nem tudják pontosan bemérni a 100km re levõ kishajót, akkor nagyságrendileg milliószor kisebb az esély az eltalálására, mint a 100m re levõ torpedó esetén, a torpedó meg nem gyorsabb milliószor.
Tehát szerintem azután érdemes bevetni õket, hogy az energiafegyverek megrongálták eléggé a védelmi rendszert.
Ha nem is valósul meg az irányított EMP fegyver, mondok egy másik lehetõséget is. Két kishajó megy egymás felé, a zavarórendszerek gondoskodnak arról hogy szenzorok tömegét zavarójelekkel árasszák el.
Ha az érzékelt adatokat kivetítik képernyõre akkor a kérdés az, hogy lehet egy kaotikusan kavargó masszában azonosítani az ellenséges hajót.
Az ilyen jellegû képfelismerési feladatokban egyelõre az ember a jobb.
Egy kishajó lehet nem a legjobb légköri vadásznak, de ettõl még funkcionálhat pl bombázóként, nehézhelikopterként.
A mikrohullámú hajtómûvek hatékonysága... ha az az alappremissza hogy 100 meg 1000 év múlva is ugyanazok a mûszaki paraméterek lesznek mint most, akkor abban tényleg nem tudok résztvenni...
""Viszont a nagy hajóknak az az elõnyük, hogy több az üzemanyaguk, erõsebb a hajtómûvük (vagy legalább ugyanakkora), nagyobb a deltaV-jük, erõsebb a páncélzatuk és akár hónapokig vagy évekig is üzemelhetnek, míg a kishajók max csak pár napig."
Hajtómûvek alatt nem mindegy, hogy hosszútávú ionhajtómûvekrõl vagy kémiai hajtómûvekrõl van szó. Tehát egy kishajó is képes lehet 10-20g s manõverekre is akár, kémiai hajtómûvekkel, pár óráig.
A nagyobb hajónak is lehetnek óriás kémiai rakétái, vagy brutál erõs ionhajtómûvei, de szvsz egy idõ után akkor is komoly probléma lesz, mit fognak kezdeni a hulladékhõvel. A kishajónak nagyobb a felülete, amin át ki tudja sugározni.
"Ha a cirkálónak sikerül kilõnie a kishajók anyahajóját akkor csak simán arrébb megy és megvárja míg a kishajókon elfogy az oxigén, vagy az üzemanyag. Vagy jó messzirõl sorban kilövi a kishajókat. "
Pont az a lényeg, hogy a kishajók megvédjék a hordozót, mert azokat nehéz bemérni és eltalálni.
" Feltételezhetõ, hogy a cirkálónak erõsebb fegyverzete van, például erõsebb sínágyúja, ami nagyobb sebességre gyorsítja a lövedéket mint a kishajóké és míg õ lazán kerülgeti vagy kilövi a kishajók lassabb lövedékeit, addig a kishajóknak ez nehezebb, fõleg, hogy kevesebb üzemanyaguk van a kitérõmanõverekre.""
Ha a kishajók lézerrel támadnak a szenzorokra, védelmi rendszerekre, azok elöl nehéz lesz kitérni.
Nyilván erõsen kérdéses, mekkora lehet az a legkisebb hajó, ami elég üzemanyagot tud cipelni.