Hard Sci-fi novellák, vagyis az író követi az ismert fizika törvényeit. Én magam még nem olvastam a könyveket, pedig egyszer már feltûnt a célkeresztemben, de végül mégis más olvasnivalót találtam. Egyszer nekiállok azért, mert nagyon dicsérik.
Most utána olvasva olyan megoldást talált ki, ami végül is hihetõ, bár kissé feszegeti a realizmus határait. A lentiek a TVTropes oldalról származó információk alapján íródtak:
-Relativisztikus kinetikai fegyver. Ugye ha egy tömeggel rendelkezõ acélgolyót közel fénysebességre gyorsítasz, akkor az elég gyors lesz ahhoz, hogy a célpont ne tudjon kitérni elõle, és a kis tömeg ellenére brutális pusztító hatása van, ha célbatalál, mert a sebesség ugye a Ke = 0,5 * M * V^2 képlet alapján hatványozottan számít... A gond a hatótávolság ugye. Ha az ellenfél észreveszi, hogy lõnek rá, és kitérõ manõvert csinál, akkor máris nem egyszerû eltalálni.
-Részecskeágyúk. Ezek megint nem túlságosan messzire ható eszközök.
-Null field (nem tudom minek fordították), gyakorlatilag egy annihilátor-ágyú, rövid hatótávolsággal. Ez már ugye fikció erõsen.
Ezek alapján az irányított fegyvereket kihúzta a képletbõl, helyette egyszerûbb, olcsóbb fegyverek felé tendál (azon senki sem vitatkozik, hogy egy részecskeágyú vagy egy EM kinetikai ágyú olcsóbb, mint egy bolygóközi ûr-ûr rakéta).
Ha jól olvasom nincs "rombolónál" kisebb egység ott az ûrharcban, köszönhetõen a tömeg-tolóerõ arány igénynek (? Tömeg-üzemanyag akar lenni? :D).
Amennyire kiveszem, a kommunikációs lag benne van a regényekben, ez pozitív, viszont ennél többet nem nagyon tudok mondani róla.