Elõször is a hajókat bizonyos szintû védelemmel el lehet látni. Ahogy említettem, az én elképzelésem egy iszonyú hosszú rácsos szerkezet a jármû elején, amelyre whipple-pajzsként mûködõ, ferdén elhelyezett lemezeket szerelsz. Igen, sérülékeny, de jelentõs mennyiségû energiát képes felfogni távol a hajótól, viszonylag szerény tömegért cserébe. A hajó külsõ része is nyújt bizonyos szintû védelmet, értelemszerûen nem egy teli találat, hanem inkább a repeszek ellen.
Az üzemanyagtartály mérete nem feltétlenül hatalmas, az, hogy a tömege nagy, egy másik kérdés. A kerozin, hidrazin, vagy például vagy az ion- és VASIMR hajtómûvek tipikus üzemanyagai (pl. xenon) nagyon is sûrûek. A hidrogén ellenpélda, ám a hidrogént tárolni nem egyszerû dolog, így nem feltétlenül ideális üzemanyag egy hosszú ideig bázistól távol lévõ ûrhajó számára.
Mi történik ha eltalálják? Nos alapvetõ kérdés, hogy hol. Ideális esetben a hajó rendszerei kettõzöttek, esetleg háromszorosan/négyszeresen túlbiztosítottak, vagyis kettõ-négy különálló reaktor/energiaforrás, üzemanyag-tartály és hajtómû áll rendelkezésre, a lakó/szolgálati modulok is úgy vannak kialakítva, hogy mondjuk kettõs híd van, egyik elvesztése esetén a hajó továbbra is irányítás alatt állhat. Így egy egység elvesztése nem jelent egybõl harc- és mozgásképtelenséget. Persze ez ellenmond bizonyos szintig a minimális tömegre való törekvésre, el kell dönteni, hogy a kisebb méret/tömeg versus a túlélõképességbõl mennyit választunk.
Ez utóbbi megint érdekes ellentét, hiszen a nagyobb hajó könnyebb célpont, ellenben meg lehet úgy építeni, hogy kvázi a fél hajó elvesztése után is mozgás, sõt, harcképes maradhat (amennyiben a fõ elemekbõl (energiaforrás/hajtómû, üzemanyag, irányításra képes személyzeti modul és esetleg fegyvermodul) marad még ép).
Filmekbõl, játékokokból vett példák: Érdekes a Star Trek példája, hiszen a Galaxy és Sovergein osztály képes kettévállni, így az egyik rész végzetes sérülése nem jelenti automatikusan a hajó végét. Egy ellenpélda a StarShip troopers esete, ahol a Rodger Young kettétörik - ám a hátsó rész látszólag magába foglalja a reaktort és a hajtómûmodult. Miért lenne automatikusan irányíthatattlan? Hasonlóan rossz példa az EvE Online esete, a capital shipek méreteik alapján két-három darabra szakadnak "haláluk" esetén, de miért jelenti ez a hajó végét? Egy több kilométeres ûrhajó esetén (különösen az olyan esetében, mint a Nalgfar) minden adott arra, hogy legalább az egyik fele továbbra is mûködõképes maradjon...
A Warhammer 40k egy teljesen külön világot képvisel ilyen téren, hiszen ott a több ezer éves mélyûrbéli roncsokon is maradhat energia, sõt, irányítani is képesek bizonyos szintig õket. Ez reálisan hangzik, hiszen a fõhajtómûveken túl a kormányhajtómûvekkel is lehet a hajót mozgásra ösztökélni.
A másik oldalról megközelítve az "emberi" léptékû, ûrhajók (mondjuk 100 méter alatt) aligha elég nagyok, hogy egy közvetlen találat után életképesek maradhassanak. Valószínûleg olyan károsodást szenvednek, hogy a harcot se tudják folytani.
A kérdés itt az, hogy melyik megoldás a követendõ: több kisebb egység építése, amelyeknél valószínûbb, hogy egyetlen komoly találat után az egység elveszhet, vagy inkább az erõforrásokat kevesebb, de nagyobb méretû ûrhajókra fordítani, amik jobban képesek a sérüléseket elviselni.
Ami a tartályokból kiáramló üzemanyagot illeti, ott elõretekintõ tervezéssel megoldható, hogy például vészszelepeken leengedik a maradékot, vagy robbanó rögzítéseket használnak, és ilyen helyzetben lerobbantják a hajóról - kérdés jó ötlet-e a hajóról kidobni egy kiszámíthatattlanul pörgõ tárgyat rögtön magunk mellé... :)
Hogy milyen jellegû sérüléseket kaphatnak? Nos, a lézer ugye olvaszt és vág, az impulzuslézer apró kis robbanásokat generál (a hirtelen felhevülõ anyag kiterjed) nagyon gyors egymásutánban. A részecskeágyúk leginkább gigászi homokfúvókra emlékeztethetnek, ahogy erodálják az anyagot. A kinetikai lövedékek a becsapódás sebességétõl függõen viselkednek, kis becsapódási sebesség (úgy 5-7km/s) esetén lövedékként viselkednek, viszont cirka 7km/s felett megjelenik a Munroe-effektus (Neumann-effektusnak is ismerik). Ilyenkor olyan hirtelen lép fel az anyagok közötti reakció, hogy nem szilárd testekként viselkednek, hanem a hidrodinamika törvényei lépnek érvénybe, kvázi folyadékként viselkednek az anyagok. Ezt használják ki a kumulatív (HEAT) lövedékek. A hirtelen fellépõ erõhatások a hajó kialakításától függõ sérülést okozhatnak, de jellemzõen komoly repeszhatással lehet számolni a találat környékén, és persze a hajó szerkezetét is sokkhatásszerû erõhatások rázzák meg.