"A folyamatos követés, amit felhoztam példának, miért nem teljesíti ezt?"Azért nem teljesíti a folyamatos követést, mert a rakétahajtómű nincs állandóan bekapcsolva, a scifiikkel ellentétbe, csak percekig ég, ha észlelnéd se sokra mennél vele, pályaszámításhoz egy adat nem elég. Persze csak akkor, ha tudnánk észlelni a hajtómű hőjét. Az optika elég világosan fogalmaz, a érzékelőbe érkező fénysugarak valamilyen szöget zárnak be, ha tárgy közelebb van, a bezárt szög nagyobb, ha távolabb akkor kisebb. Ezért látjuk a távoli tárgyakat kisebbnek, a közelieket nagyobbnak, viszont a szögfelbontás nem végtelen, egy idő után nem látod a tárgyat. Ez az egyik ok, amiért nem látsz egy több millió km lévő hajtóművet. A fényesség növelése, vagyis jelen esetben a hőmérsékleté, a csillagászatban sokféle meghatározása van. Az egyik a fényerősség, ami viszont a kis térszögben kibocsátott fényáram és a térszög hányadosa. Ez lefordítva annyit tesz, a távolsággal változik a fényáram, vagyis jelen esetben csökken a fényesség. Ez a fizika része, ami laikusként annyit tesz, hogy ha egy hőforrást messzire viszel akkor gyengébb a melege (fénye), ha nagyon messzire már nem látod. És még egyszer a zaj, a világűr hőforrások, vagyis fotonok millióival van tele, sőt az egészre még rátelepszik több - a laikus nyelven fogalmazva - fátyol amin keresztül nézed az infravörös képet (ez utóbbit mondjuk le lehet szedni a képről, de ahány ember és szoftver annyiféle képen szedi le, és annyiféle adat veszik el). Tehát nem ugrik egy apró hajtómű az infravörös égi háttérből, hanem beleolvad.
Ninju is ezt a forgatókönyvet vezette tovább.Az lehet, de olyan távcső nincs, ami a Marson, vagy Mars körül észlel egy űrhajót, vagy gyárat. Lásd fenti magyarázat.
Hol is példálóztam én a VLBA méretű összekapcsolt optikai rendszerrel? Kérem az idézetet, ugyanis ilyet sehol sem írtam.#907 "Ehhez képest manapság a Voyager űrszonda alig 20Watt-os rádióadóját probléma nélkül észlelte a VLBA. Az, hogy az 1960-as években milyen problémákat jelentettek ezek a dolgok, aligha hiszem, hogy mérvadóak a mostani állapotokból. Lásd fent a NEO észlelés esetét..."
A kiemelés tőlem. Nem azt írtad, hogy nincs ilyen méretű hálózat, hanem konkrétan nincs hálózatba között infravörös vagy látható fényben működő rendszer. Mikor erre felhívtam a figyelmedet, már ott tartottunk a #914 -es hozzászólásodban, hogy korlátai vannak. Most meg már én példálóztam VLBA méretű optikai rendszerrel???A kímélés helyett a kiragadás a megfelelő szó. Az egész mondta a VLBA-ról szól, a vessző utáni rész is. Most szólok másodszor mit értettem alatta. Ez ebben a formában nem konstruktív vita a részedről.
"Voyager 1 példa @ XKCD fórum: "...we have a power source of 420 W at 1.78×10¹⁰ km, which gives a brightness of 1×10⁻¹⁹ Wm⁻², or an apparent magnitude of 28. That is just visible for a big ground-based telescope, and easily for the Hubble (by 1.5 orders of magnitude)."A Voyager esetében melyik szó nem teljesen világos abból, hogy tudják hol van, ismerik a frekvenciát, a távolságot és pályát? Ez a lényeg. Ha minden adatot ismerünk lehet követni, ha rádiójelet bocsát ki. Ráadásul ez rádiójel, nem hő, amivel nem lehet VLBA csinálni még mindig! Ez nem ugyanaz mint amikor semmit sem tudunk, és fel kell fedezni valamit, így a példád többszörösen téves.
Mellékelve a JWST érzékenysége (forrás és adattábla): ... Bakker, az ATLAS-t arra hoztam fel példának, hogy egy automatizált NEO érzékelő rendszer, amely a Föld felszínéről, a légköri torzításon át, mindössze fél méteres tükörrel rendelkező távcsöveket használ, és még ez is képes egy 100 méteres aszteroidát észlelni 40 millió km-ről. Most meg az a bajod, hogy egy ennél kisebb űrhajót nem?!?!?A távcsövek érzékenysége a közeli égitestek esetében éppen a hátrányukat is jelenti. Ha nagy a nagyítás, és közeli az objektum, akkor túl gyors lesz az észleléshez (hacsak nem tudod, hol van, mert akkor rá lehet állni). A másik probléma, hogy ez távoli, halvány égitestekre lett kalibrálva, a közeli fényes égitestek a szenzorokat és így a képet beégetik. Persze ezt ma már szoftveresen lehet kompenzálni, csak éppen akkor a fényerőből veszít, éppen abból ami az erőssége. Továbbá, hátrány még a nagy felbontóképesség, ugyanis a felbontóképesség nagysága miatt "megnő" az égbolt is, és így feltérképezésének ideje is. Egy ekkora távcsővel végig pásztázni az égboltot nagyon sok idő, és szinte végtelen mennyiségű adatot produkálna, ezt több évtized lenne feldolgozni. A nagy nagyítás nem a megoldás, a detektort kellene feljavítani, de egyenlőre ennek technikai korlátai vannak.